A mai világban a Wilhelm Marstrand nagyon fontos és érdekes téma lett. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Wilhelm Marstrand központi témává vált a mindennapi élet különböző területein. Legyen szó szakmai, tudományos vagy személyes szféráról, a Wilhelm Marstrand döntő fontosságúra tett szert, és vitákat és vitákat váltott ki a következményeiről és következményeiről. Ebben a cikkben a Wilhelm Marstrand-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől és fejlődésétől a modern társadalomra gyakorolt hatásaiig. Ezen túlmenően különféle szempontokat és véleményeket fogunk elemezni a Wilhelm Marstrand-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsunk a ma oly aktuális témában.
Wilhelm Marstrand | |
Christen Købke festménye (1836) | |
Született | 1810. december 24. Koppenhága |
Elhunyt | 1873. március 25. (62 évesen) Koppenhága |
Állampolgársága | dán |
Gyermekei | Poul Marstrand |
Szülei | Nicolai Jacob Marstrand |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Dán Királyi Művészeti Akadémia |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Assistens-temető, Koppenhága |
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Marstrand témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Wilhelm Marstrand (Koppenhága, 1810. december 24. – Koppenhága, 1873. március 25.) dán festő.
Eckersberg tanítványa volt és már pályája kezdetén pompás, eredeti humorral ábrázolt egyes komikus jeleneteket a koppenhágai életből. 1836 és 1843 között tartózkodott először Olaszországban; ott festette a Szent Antal ünnepe Rómában és Olasz szüret című képeit. Hazatérése után festette Ludvig Holberg vígjátékaiból vett hires képeit, melyeknek eredeti, tőrülmetszett, néha kissé durva humora szinte fölülmúlhatatlan. Talán a legsikerültebbek közöttük az Erasmus Montanus (1844) és a Látogatás a gyermekágyas asszonynál. Szintoly kitűnőek tollrajzai, illusztrációi, főleg a Don Quixote-hoz készítettek. Utóbb még többször utazott Olaszországba, de ezek az utazások nem váltak eredetiségének előnyére. Későbbi kitűnő képei: a nagy Vasárnap a Siljan tavon (1853); Látogatás (1857); Krisztus és a tanítványok Emauszban (1856); Krisztus vendégsége (1869). Életteljes arcképei közül említendők: Heibergnéé, Hansen Konstantin festőé, Höyen tanáré. 1853-tól 1859-ig a koppenhágai akadémia igazgatója volt.