Yersinia pestis
A mai világban a Yersinia pestis nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. Akár történelmi alakról, akár elvont fogalomról, akár aktuális témáról beszélünk a Yersinia pestis-ről, relevanciája és hatása túlmutat a korlátokon és határokon, különböző korú, kultúrájú és szakmák embereire hat. Ebben a cikkben a Yersinia pestis-hez kapcsolódó különböző szempontok feltárására és elemzésére törekszünk, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a ma oly jelentős témáról.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Yersinia pestis-baktériumok tömegéről
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Yersinia pestis (Lehmann & Neumann, 1896) van Loghem, 1944 | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Yersinia pestis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Yersinia pestis témájú médiaállományokat és Yersinia pestis témájú kategóriát. |
A Yersinia pestis, korábbi nevén Pasteurella pestis egy enterobaktérium, amely a pestis kórokozója. Gram-negatív, fakultatív anaerob pálca. A történelem során több, az európai kontinens lakosságának akár harmadát elpusztító járványt váltott ki.
A fertőzés lefolyása
A fertőzést közvetítő vektor a bolha, mely fertőzött állatok vérét szívva, majd az emberre áttelepedve közvetíti a kórt. A baktérium a bolha tápcsatornájában koaguláz enzimet választ ki, mely a sejteket összetapasztja, ezzel lezárva az állat gyomrát. A kiéhezett bolha új élelemforrást keres, és csípésekor az összetapadt baktériumcsomókból leszakadó darabok bejutnak a gazda keringésébe. A baktérium annak ellenére, hogy a fagociták felismerik és megtámadják tovább képes szaporodni. Idővel bejut a nyirokcsomókba, ahol duzzanatot hoz létre főleg a nyaki és lágyéki területen. Ezek idővel elfeketednek és kifakadhatnak, kellemetlen szagú, gennyes sebet hozva létre. Ez az ún. bubópestis, ebben a fázisban a halálozási arány kb. 30-40%. A nyirokcsomók egy ideig kiszűrik a kórokozót, de csak ideiglenesen képesek visszatartani. Ha ezen a védelmi vonalon is átjut a baktérium, tüdőgyulladást, tüdővizenyőt, meningitist okoz. Ebben a fázisban a halálozási arány már a 100%-hoz közelít, valamint már cseppfertőzéssel, vagyis köhögés útján is fertőz. Harmadik típusa a szeptikus pestis, mely akkor jelentkezik, ha a kórokozók a tüdőből, vagy nyirokcsomókból visszajutnak a véráramba. Ez az egész testben gyulladási folyamatot idéz elő, mely magas lázzal és magas fehérvérsejtszámmal (leukocitózis) jár. Ebben a stádiumban a fertőzés szinte kivétel nélkül halálos.
A bubópestis sztreptomicin és tetraciklin antibiotikumokkal általában gyógyítható, de a tüdőpestis és szeptikus fertőzés esetén a kezelés gyakran hatástalan.
Felfedezése, története
1894-ben fedezte fel Alexandre Yersin francia-svájci orvos és bakteriológus egy hongkongi járvány folyamán. A felfedezéskor a Pasteurella pestis nevet kapta, de 1967-ben Yersinia pestisre nevezték át. Valószínűleg Kelet-Afrikából származik, máig is itt fordul elő a legtöbb megbetegedés. A legveszélyeztetettebb területnek Madagaszkárt tartják.
Az első pestisvakcinát 1896-ban állították elő.
Jegyzetek
- ↑ http://www.freeweb.hu/ookor/archive/cikk/2003_2_3_mende.pdf[halott link]
- ↑ Kevei Ferenc; Kucsera Judit Mikrobiológia 1 JATEPress 2004.
