A következő cikkben részletesen megvizsgáljuk a Énekek éneke témáját, amely különböző területeken érdeklődés és vita tárgyát képezte. A társadalomra gyakorolt hatásától a történelemben betöltött relevanciájáig a Énekek éneke szakértők és rajongók tanulmányozásának és elemzésének tárgya volt. Az évek során a Énekek éneke rendkívül fontos és sokrétű témának bizonyult, ezért érdemes különböző szempontok szerint elemezni. Ebben a cikkben elmélyülünk a Énekek éneke különböző dimenzióiban, és megvizsgáljuk annak hatását különböző összefüggésekben, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a témáról.
Az Ószövetség könyvei |
---|
Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.) |
1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
Katolikus deuterokanonikus könyvek |
Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
A görög és szláv ortodox kánon többletei |
A grúz ortodox kánon többletei |
A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei |
Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
A szír Pesitta kánonjának többletei |
Az Énekek éneke Salamon királynak tulajdonított, a menyasszony és a vőlegény szerelmi énekeiből álló sorozat a Bibliában. Héberül a legszebb éneket jelenti (héberül: שיר השירים, Shir ha-Shirim).
Salamon király – a hagyomány szerint – énekeket is szerzett (1Kir 5,12). A dalok a vőlegényt királynak és Salamonnak nevezik.
Harminc szerelmi énekből álló gyűjtemény, amely a vőlegény és menyasszony egymás iránti szerelmét hirdetik: együtt vannak, majd elválnak, keresik majd megtalálják egymást. A dalok egy részében a menyasszony beszél szerelme utáni vágyakozásáról és összetartozásukról, és leírja a vőlegény külsejét (12 ének), más részeknél a vőlegény énekli meg jegyese szépségét, szerelmén érzett örömét (8 ének). Körülbelül hat dalban pedig a jegyesek felváltva dicsérik egymást. Ezen kívül megszólal a kar is (Jeruzsálem lányai).
Bizonyosnak látszik, hogy a fogság után alakult ki, valószínűleg a hellenista korban (Kr. e. 3. század). Erről tanúskodik a műben egy perzsa és egy görög kölcsönszó. Keletkezésük helye Jeruzsálem lehetett. Nem kizárható, hogy egyes dalok régebbi eredetűek. A művet felvették a zsidó kánonba, bár Kr. u. 2. században felmerült a kétely, helyes volt-e ide sorolni, de a hagyományokra való tekintettel végül megmaradt a szent szövegek között, sőt a Kr. u. 8. századtól húsvét ünnepén olvassák.
Az értelmezők egy része szerint a szöveg eredetileg is allegorikus jelentéssel bírt, míg mások szerint a dalok eredetileg valóban szerelmes, lakodalmi énekek voltak.