Ószalónak

A mai világban a Ószalónak nagy jelentőségű és figyelemreméltó témává vált. A Ószalónak megjelenése óta felkeltette a szakértők, kutatók és a nagyközönség érdeklődését, és számos vitát, elméletet és véleményt generált. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a kultúrára gyakorolt ​​hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége miatt, a Ószalónak továbbra is az elemzés és a vita tárgya számos területen. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ószalónak különböző aspektusait, az eredetétől a mai világra gyakorolt ​​hatásáig, hogy átfogó képet adjunk erről az izgalmas és vitatott témáról.

Ószalónak (Altschlaining)
Ószalónak
Ószalónak
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
RangVárosszalónak része
JárásVárosszalónak
PolgármesterHerbert Dienstl
Irányítószám7461
Forgalmi rendszámOW
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság319 m
Terület4,15 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 18′ 50″, k. h. 16° 17′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 50″, k. h. 16° 17′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ószalónak témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ószalónak (németül Altschlaining, horvátul Stari Salunak) Városszalónak része, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőőri járásban.

Fekvése

Felsőőrtől 8 km-re északkeletre, központjától Városszalónaktól 1 km-re délre fekszik.

Története

A Fehér-patak szakadékában fekvő falu kora középkori eredetű. A 15. században vámszedőhely volt. 1515-ben vashámorokat említenek itt. Az 1532-ben a török által elpusztított lakosok helyett az 1540-es években horvátokat telepítettek, akik főként a szalónaki vár őrzését látták el. A 18. században megkülönböztetésül Pórszalónaknak nevezték. 1622-ben és 1686-ban a hadak pusztításaiban teljesen leégett. 1652-ben pedig gondatlanságból égett le. A faluban több vízimalom is működött, központjában harangláb áll.

Vályi András szerint " Ó, és Új Szalonak. Egygyik Mezőváros, másik falu Vas Várm. földes Ura Gr. Batthyáni Uraság, a’ kinek magas helyen épűltt Várával ékeskedik; fekszik Borostyánkőhöz 1 1/2, mértföldnyire; szobái a’ régi ízlés szerént épűltek, de alkalmatos lakást szolgáltatnak; tetőjén fedezete alatt még most is vagynak ágyúk, és fegyverházában külömbféle régi fegyverek; hajdan bányái is vóltak; lakosai katolikusok, evangyelikusok, és számos zsidók. Építőjének emlékezetét e’ szavak tartyák emlékezetben: Nos Andreas Pamkirker de Szalonak, Comes Posoniensis, 311magnificum hoc opus fortissimorum murorum erigi fecimus. Inceptum 1450. Határjai hegyesek, és vőlgyesek, néhol soványak; fájok van, legelőjök alkalmatos."

A község önkéntes tűzoltóegylete 1905-ben alakult. 1910-ben 485, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1954-ben árvíz sújtotta. 1971-ben közigazgatásilag Városszalónakhoz csatolták.

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.