A nagy ábránd

A nagy ábránd (La Grande Illusion)
1937-es francia film
A film egy képkockája. Középen Jean Gabin, jobb szélen Pierre Fresnay
Rendező	Jean Renoir
Producer	Raymond Blondy
Műfaj	filmdráma
Forgatókönyvíró	Charles Spaak Jean Renoir
Főszerepben	Jean Gabin Erich von Stroheim Pierre Fresnay
Zene	Kozma József
Operatőr	Christian Matras Claude Renoir Jean-Serge Bourgoin
Vágó	Marguerite Renoir (1958-ban újra montírozta: Renée Lichtig)
Jelmeztervező	René Decrais
Díszlettervező	Eugène Lourié
Gyártás
Gyártó	Frank Rollmer Albert Pinkévitch
Ország	Franciaország
Nyelv	francia
Játékidő	113 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	R.A.C. Cinédis Filmsonor Gaumont
Bemutató	1937. június 7. 1979. április 17. (MTV1-en)
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz A nagy ábránd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A nagy ábránd (eredeti cím: La Grande Illusion) fekete-fehér francia film, Jean Renoir filmrendező leghíresebb alkotása. 1937-ben mutatták be, 1958-ban felkerült a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájára. Franciaország ún. „népfrontos” korszakában készült, amikor népi összefogás jött létre a szélsőséges eszmék és a háborús hangulatkeltés visszaszorítására. Az ábránd olyan vágy, amely rendszerint nem teljesül.

Ismertetése

A cselekmény az I. világháború idején játszódik. Egy német hadifogolytábor foglyai szokásos hétköznapjaikat élik. Lesik a háborús híreket, színielőadásra készülnek, alagutat ásnak a tervezett szökéshez. Köztük van Maréchal hadnagy (Jean Gabin), a munkásemberből lett pilóta és de Boëldieu százados (Pierre Fresnay) is, akiknek repülőgépét lelőtték. Boëldieu előkelő származása miatt kissé idegenkedik a vegyes összetételű társaságtól, de az alagútásásban ő is kénytelen részt venni. Mire az alagút elkészül, a szökés meghiúsul: másik táborba, egy régi vár falai közé szállítják őket. A sebesülése miatt nyakmerevítőt viselő halk szavú arisztokrata, von Rauffenstein táborparancsnok (Erich von Stroheim kitűnő alakítása) udvarias beszélgetéseket folytat az ugyancsak arisztokrata Boëldieu-vel, miközben a három másik francia tiszt újabb szökési terveket sző. Boëldieu márki méltóságán alulinak tartja a szökést, de fogolytársainak segít. Mialatt az elképedt von Rauffenstein a várfalon furulyázgató Boëldieu-t próbálja rábeszélni és végül kénytelen lelőni, a többiek megszöknek. Maréchal és a sebesült Rosenthal – bécsi zsidó bankárcsalád fia – útközben összevesznek, ám Maréchal visszatér sebesült társáért, és egy német nő tanyáján együtt bújnak meg. Az asszony és Maréchal között szerelem szövődik, de a férfi nem maradhat sokáig. Végül a két szökevénynek sikerül átjutnia a határon.

A történetet Renoir rendkívül visszafogottan, higgadt, realista stílusban adja elő. Kerüli a drámai nagy jelenetek részletező bemutatását, az ábrázolásban nem az események menete a fontos, hanem ami mögöttük van. Nem látjuk Maréchal gépének lezuhanását, nem kell átélnünk az alagút fúrásának izgalmait. Amikor híre jön, hogy az egyik fontos francia erődöt a németek elfoglalták, a foglyok elcsüggednek; a színielőadás híres jelenetében az erőd visszafoglalásának hírére mámorosan énekelni kezdik a francia himnuszt; amikor azután a város harmadszor is gazdát cserél, már csak arról beszélnek, vajon mi maradhatott meg belőle.

Ebben a háborús filmben az embereket összehozza háború. Felváltva ássa az alagutat a mérnök, a tanár, a munkás, a bankár és a márki is. A börtönben kapcsolatot talál egymással a német őr és a szökésért bezárt Maréchal. Elsa, a német parasztasszony szerelmét nem akadályozza meg, hogy Maréchal ellenség, ráadásul szökevény, sőt a háború után is visszavárja. Különösen érdekes Boëldieu alakja, akinek közeledését finom utalásokkal érzékelteti a rendező. „Utálom ezt a hangszert” – mondja egy alkalommal a furulyára, mely egyik rabtársáé. Később éppen ezt használja fel, hogy a többiek szökését fedezze. Ugyanakkor végig megmarad társadalmi osztálya méltó képviselőjének is. „Nem tudom, ki nyeri a háborút, de ha már mi sem tartunk össze…” – mondja csendesen a német arisztokrata, von Rauffenstein a francia arisztokratának, Boëldieu-nek, majd később hozzáteszi: „Fölöslegesek lettünk…” Közben vigyázva arrébb tesz egy cserép muskátlit. A figyelmes táborparancsnok később kötelességtudóan lelövi a márkit, azután elnézést kér tőle, és a haldokló lovagiasan megbocsát: „Magam is ezt tettem volna” – mondja. Végül von Rauffenstein a holttest mellé állítja a már látott muskátlit.

Jean Renoir filmnyelvi újításai ebben a filmjében is nyomon követhetők. Nagy szerepet kap nála a jelenet mélysége: az össze-vissza heverő jelmezek varrása közben például kontrasztként a háttérben állandóan látjuk az udvaron menetgyakorlatot végző egyenruhás katonákat. Gyakran erőteljes kameramozgatással építi fel jeleneteit, ezt látjuk már rögtön a film elején, a francia repülőezred kantinjában. Különösen emlékezetes a színielőadás képsora, ahol a himnusz éneklésekor a kamera egy egész kört ír le, miközben a megriadt német tisztek intézkedni indulnak.

A film címe, A nagy ábránd sok találgatásra adott okot, de abban mindenki egyetértett, hogy több jelentése is lehetséges: a nemzeti és a faji ellentétek megszűnésének, a szolidaritás, a jóság és a szeretet felülkerekedésének, a háború elkerülhetőségének illúziója.

Érdekességek

• Claude Renoir operatőr (a rendező unokaöccse) betegsége miatt három hétre elhagyta a forgatást, ezalatt asszisztense, Jean-Serge Bourgoin helyettesítette.
• A film 1937-ben nézőcsúcsot döntött, 2 hónap alatt egyetlen moziteremben 200 000 néző váltott rá jegyet.
• A II. világháború éveiben pacifista hangulata miatt vetítését betiltották.
• Roosevelt elnök feleségének születésnapján a filmet levetítették a Fehér Házban.
• New York egyik mozijában a filmet 36 hétig vetítették.
• Az amerikai filmkritikusok 1938-ban az év legjobb külföldi filmjének választották.

Szereplők

• Jean Gabin (Szabó Gyula): Maréchal
• Marcel Dalio (Kautzky József): Rosenthal
• Pierre Fresnay (Fülöp Zsigmond): de Boëldieu
• Erich von Stroheim (Szabó Ottó): von Rauffenstein
• Dita Parlo (Juhász Éva): Elsa
• Julien Carette (Zenthe Ferenc): Cartier
• Gaston Modot (Somogyvári Pál): a mérnök
• Jean Dasté (Dobránszky Zoltán): a tanár
• Sylvain Itkine (Suka Sándor): Demolder hadnagy
• Werner Florian (Perlaki István): Kantz (Artur)
• A kis Peters (?): Lotte
• Georges Péclet (?): Charpentier
• Habib Benglia (?): a szenegáli
• Claude Sainval (?): Ringis
• Roger Forster (?): Maisonneuve
• Jacques Becker (?): angol tiszt
• Carl Koch (?): vidéki csendőr
• Pierre Blondy (?): egy katona
• Albert Brouett (?): társ a cellában

További magyar hangok: Balázs Péter, Cs. Németh Lajos, Csurka László, Czigány Judit, Dunai Tamás, Elekes Pál, Garics János, Gera Zoltán, Kézdy György, Koroknay Géza, Miklósy György, Pathó István

Jegyzetek

Források

• A nagy ábránd az Internet Movie Database oldalon (angolul)