A mai világban a Fülöp Zsigmond (színművész) olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár történelmi jelentősége, akár a modern társadalomra gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Fülöp Zsigmond (színművész) referenciaponttá vált a mindennapi élet különböző területein. A Fülöp Zsigmond (színművész) megjelenésétől napjainkig tanulmányozás, vita és csodálat tárgya volt, ami sokféle nézőpontot és véleményt szült a témában. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Fülöp Zsigmond (színművész) néhány legszembetűnőbb oldalát és jelentőségét a jelenlegi környezetben.
Fülöp Zsigmond | |
Portréja az Active Studio oldalán Földi Tamás felvétele | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Fritz Zsigmond |
Született | 1935. május 5. Miskolc |
Elhunyt | 2014. október 10. (79 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Házastársa | Margitai Ági Joó Piroska |
Élettárs | Esztergályos Cecília |
Gyermekei | Fülöp Dávid Fülöp Réka Fülöp Zsigmond |
Pályafutása | |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola |
Aktív évek | 1958–2014 |
Híres szerepei | Pázmány Heltai Jenő: Tündérlaki lányok |
Díjai | |
Jászai Mari-díj | 1971 |
Érdemes művész | 1984 |
További díjak | ugrás a szakaszhoz |
Fülöp Zsigmond IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fülöp Zsigmond témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fülöp Zsigmond (eredeti nevén: Fritz Zsigmond,[m 1] Miskolc, 1935. május 5. – Budapest, 2014. október 10.) Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.
Fritz József és Máté Erzsébet gyermekeként született Miskolcon, ahol gyermek- és ifjúkorát is töltötte. 1952-ben a „helyi kultúrcsoportból” indult Budapestre.
1958-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Színművészi pályáját a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban kezdte, majd 1958–1962 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1962–1971 között pedig újra a Nemzeti Színház tagja volt. Kis kitérő következett: 1971–1980 között a József Attila Színházban, 1980–1984 között a budai Várszínházban játszott. 1984-ben újra visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, melyet a névváltoztatás után sem hagyott el, így 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A színház öltözőjén – halálukig – három szeretett barátjával, kollégáival osztozhatott: Agárdy Gáborral, Kállai Ferenccel, és Sinkovits Imrével.
Szerepeinek „skálája” Rómeótól Cyranóig, Bob hercegtől Raszkolnyikovon át Almaviva grófig terjednek. Vendégszerepelt a Gyulai Várszínház nyári előadásain – ahol több helyi elismerést kapott – és a Spirit Színházban is. Az Őze Lajos-díj legelső kitüntetettje. A Magyar Rádióban és Tévében is sokat szerepelt: tévé- és rádiójátékokban, sorozatokban. Forgatott Jancsó Miklóssal (Szegénylegények), Keleti Mártonnal (A tizedes meg a többiek), Mihályfi Imrével (Sellő a pecsétgyűrűn), Fábri Zoltánnal (Édes Anna), Palásthy Györggyel (Kopjások).
Szinkronszerepeinek száma 250 körüli. Többek között Alain Delonnak (19 alkalommal, először 1962-ben) és Michael Caine-nek (18 alkalommal) kölcsönözte a hangját, utoljára a Csillagok között című filmben.
2014. október 10-én hunyt el. Búcsúztatása 28-án volt a Farkasréti temetőben, görögkatolikus szertartás szerint.