Adolf von Rhemen zu Barensfeld

A mai világban a Adolf von Rhemen zu Barensfeld emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a szakmai téren való relevanciája, akár nemzetközi befolyása miatt, a Adolf von Rhemen zu Barensfeld a beszéd egyik alapvető témájává vált. A Adolf von Rhemen zu Barensfeld eredetétől napjaink fejlődéséig kulcsszerepet játszott számtalan ember életében. Ebben a cikkben részletesen feltárjuk a Adolf von Rhemen zu Barensfeld jelentőségét és hatását különböző kontextusokban, azzal a céllal, hogy szélesebb perspektívát adjunk ennek a ma oly fontos témának.

Adolf von Rhemen zu Barensfeld
1917-ben
1917-ben
Született1855. december 22.
Rastatt
(Baden-Württemberg)
Meghalt1932. január 11. (76 évesen)
Rekawinkel
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségeosztrák
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1876–1918
Rendfokozatatábornok
Szerbia katonai kormányzója
Egysége13. gyaloghadtest
72. gyalogos dandár
szarajevói 9. hegyi dandár
34. temesvári gyaloghadosztály
a zágrábi katonai parancsnokság főnöke
CsatáiSzerbia elleni hadjárat
makedóniai front
KitüntetéseiKatonai Érdemkereszt hadi diszítménnyel
IskoláiTheresianum Katonai Akadémia

Adolf von Rhemen zu Barensfeld báró (Rastatt Baden-Württemberg, 1855. december 22.Rekawinkel, 1932. január 11.) osztrák tábornok, 1916 és 1918 között Szerbia katonai kormányzója.

Pályafutása

A Rhemens-zu Barensfeld család címere

Családja Észak-Rajna-Vesztfáliából származott. 1872-től a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián tanult, 1876-ban hadnagyként a 14. gyaloghadosztályhoz vezényelték. 1884–ben a bécsi Katonai Akadémia elvégzése után századosi rangban a vezérkarhoz került. 1899-ben Viktor Dankl von Kraśniket követte a 13. gyaloghadtest törzskarának főnöki posztján. Vezérőrnagyi rangban állt a 72. gyalogos dandár, majd a 9. szarajevói hegyi dandár, végül a 34. temesvári gyaloghadosztály élén.

1910-ben altábornaggyá léptették elő, 1913-ban a zágrábi katonai parancsnokság élére került. Gyalogsági tábornokként harcolt az első világháború kezdetén Szerbiában, majd a Kárpátokban és Kelet-Galíciában. 1916. július 6-án kinevezték Szerbia katonai kormányzójává Tisza István kifogása ellenére is. 1917-ben immár vezérezredesi rendfokozattal harcolt a makedóniai fronton a Louis Franchet d’Espèrey parancsnoksága alatt álló antant csapatok ellen.

1918. május 23-án megkapta a Katonai Érdemkeresztet hadi díszítménnyel.

Jegyzetek

  1. Hugo Kerchnawe: „Die Militärverwaltung in den von den österreich-ungarischen Truppen besetzten Gebieten“, Hölder-Pichler-Tempsky A.-G., Wien 1928, S. 53
  2. Dr. Pandula Attila: A Katonai Érdemkereszt története (magyar nyelven) (PDF). epa.oszk. (Hozzáférés: 2015. április 1.)

Források