Belvedere (Bécs)
Ebben a cikkben a Belvedere (Bécs)-et fogjuk megvizsgálni, egy olyan témát, amely az elmúlt években sok ember érdeklődését felkeltette. A Belvedere (Bécs) egy lenyűgöző téma, amely nagy vitákat váltott ki különböző területeken, a tudománytól a populáris kultúráig. Ebben a cikkben a Belvedere (Bécs)-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül a Belvedere (Bécs)-ről különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk elemezni, azzal a céllal, hogy teljes és objektív képet adjunk erről a témáról. Kétségtelen, hogy a Belvedere (Bécs) egy lenyűgöző téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk minden olvasó számára nagyon érdekes lesz.
|
A Bécs történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Belvedere-kastély | |
.JPG) | |
| Ország |  Ausztria |
| Település | |
| Épült | 1714–1716 (Alsó Belvedere); 1721–1723 (Felső Belvedere) |
| Építész | Johann Lukas von Hildebrandt |
| Stílus | barokk építészet |
| Család | Savoyai Jenő |
| Jelenlegi funkció | Múzeum |
| Tulajdonos | Savoyai Jenő |
| Elhelyezkedése | |
 Belvedere-kastély
Pozíció Bécs térképén
| |
 é. sz. 48° 11′ 29″, k. h. 16° 22′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 29″, k. h. 16° 22′ 51″ | |
| [ Belvedere-kastély weboldala] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belvedere-kastély témájú médiaállományokat. | |
A Belvedere palotakomplexum a Bécs 3. kerületen található.
Története
Savoyai Jenő részére készült 1714 és 1723 között Johann Lukas von Hildebrandt tervei alapján.
1752-ben Savoyai Anna Viktória (1683–1763), Savoyai Jenő herceg unokahúga és főörökösnője, eladta a kastélyt Mária Teréziának. Az eredeti magánvásárlást 1754-ben adta át a k.k.-Ärarnak, azaz az állami vagyon, de annak felhasználásáról a családja dönt (Hofärar). II. József a császári képtárot 1775 és 1777 között a Felső-Belvederébe helyezte át.
Anton Bruckner 1895-től 1896. október 11-én bekövetkezett haláláig a Felső-Belvedere néhány szobájában lakott.
Ferenc Ferdinánd főherceg itt lakott és dolgozott 1894 és 1914 között. Miután Szarajevóban meggyilkolták a trónörököst, gyermekeinek el kellett hagyniuk a Belvederét. 1917-ben Ausztriai Miksa Jenő, Károly császár öccse beköltözött családjával.
1918. november 12-én a Hofärar, beleértve a Belvedere-t is, az aznap kikiáltott köztársaság tulajdonába került. 1936 és 1938 márciusa között a Felső-Belvedere egyik oldalszárnya Kurt Schuschnigg szövetségi kancellár hivatalos rezidenciája volt.
1955. május 15-én Felső-Belvederében aláírták az osztrák államszerződést.
Galéria
-
Felső-Belvedere, a kert fő részéből nézve -
-
Alsó-Belvedere, elölnézet -
Alsó-Belvedere, kert felőli oldalon -
A kert -
A Felső-Belvedere főkapuja Savoyai herceg címerét viselő oroszlánokkal -
A márvanyterem -
-
Jegyzetek
- ↑ Wladimir Aichelburg: Der Thronfolger und die Architektur. Erzherzog Franz Ferdinand von Österreich-Este als Bauherr. (anlässlich der gleichnamigen Ausstellung im Erzherzog-Franz-Ferdinand-Museum, Artstetten erschienen) Neuer Wiss.-Verlag, Wien / Graz 2003, ISBN 3-7083-0125-0
Irodalom
- Maria Auböck, Ingrid Gregor: Das Belvedere. Der Garten des Prinzen Eugen in Wien. Holzhausen 2004. ISBN 3-85493-070-4
- Hans Aurenhammer, Gertrude Aurenhammer: Das Belvedere in Wien. Bauwerk, Menschen, Geschichte. ISBN 3-7031-0222-5
- Helmuth Furch: Steinkundliche Begehung mit Andreas Rohatsch, TU Wien, Ingenieurgeologie, Belvedere, usw. In: Mitteilungen des Museums- und Kulturvereins Kaisersteinbruch 54 (Juni 1999), S. 21–33.
- Helmuth Furch: Kaiserstein in Wiener Bauten, 300 Beispiele. In: Mitteilungen des Museums- und Kulturvereins Kaisersteinbruch 59 (Dezember 2000).
- Claudia Gröschel: „Ausländische Thiere und frembde Gewächse. Menagerie und Orangerie des Prinzen Eugen von Savoyen in seinem Sommerpalais am Rennweg in Wien“. In: Die Gartenkunst 20 (2/2008), S. 335–354.
- Salomon Kleiner: Residences Memorables De l'incomparable Heros de nôtre Siecle ou Representation exacte des Edifices et Jardins de Son Altesse Serenissime Monseigneur Le Prince Eugene Francois Duc de Savoye et de Piemont, …. Jeremias Wolff Erben, Augsburg 1731–1740.
- Heiko Laß, Maja Schmidt: Belvedere und Dornburg. Imhof, Petersberg 1999. ISBN 3-932526-45-7
- Helmut Nemec: Belvedere. Schloss und Park des Prinzen Eugen. ISBN 3-210-24871-0
- Ulrike Seeger, Gerbert Frodl: Das Sommerpalais des Prinzen Eugen Belvedere. Brandstätter, Wien 2007. ISBN 3-902510-97-8
- Ulrike Seeger: Stadtpalast und Belvedere des Prinz Eugen. Entstehung, Gestalt, Funktion und Bedeutung. Böhlau, Wien 2004. ISBN 3-205-77190-7
- Stefan Schmidt: Parkpflegewerk]Belvedere-Garten in Wien. In: Die Gartenkunst 4 (2/1992), S. 168–186.
- Peter Stephan: Das Obere Belvedere in Wien. Architektonisches Konzept und Ikonographie. Das Schloss des Prinzen Eugen als Abbild seines Selbstverständnisses. Böhlau, Wien 2010. ISBN 978-3-205-77785-4
- Peter Stephan: Prinz Eugens „Wunderwürdiges Kriegs- und Siegslager“. Das Obere Belvedere in seiner ursprünglichen Gestalt. Freiburg 2000. (Online-publikáció).
- Prinz Eugen und sein Belvedere. Mitteilungen der Österreichischen Galerie (Sonderheft). Wien 1963.
- Ludwig Varga: Belvederegarten. Generalsanierung der Brunnenanlagen 2005–2010. Broschüre der BHÖ, Wien 2011. (Online)
- Franz Weller: Die kaiserlichen Burgen und Schlösser in Wort und Bild. Hof-Buchdruckerei, Wien 1880. (Online)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Schloss_Belvedere című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
