Eduard van der Nüll
Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Eduard van der Nüll milyen hatással volt a társadalom különböző területeire. A Eduard van der Nüll napjainkban nagy jelentőségű téma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakértők és általában a közvélemény figyelmét. A történelem során a Eduard van der Nüll kulcsszerepet játszott életünk és a minket körülvevő világról alkotott képünk alakításában. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk, hogy a Eduard van der Nüll hogyan befolyásolta a kultúrát, a politikát, a gazdaságot és a társadalom más aspektusait, valamint hogy ennek milyen következményei voltak a jövőre nézve. A különböző nézőpontok és bizonyítékok feltárásával reméljük, hogy megvilágítjuk ezt a releváns témát, és ösztönözzük a jelenlegi és jövőbeli hatások kritikai gondolkodását.
| Eduard van der Nüll | |
 | |
| Született | 1812. január 9. Bécs |
| Elhunyt |
Bécs |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Halál oka | önakasztás |
| Sírhelye | Wiener Zentralfriedhof |
| Építészi pályafutása | |
| Jelentős épületei | Staatsoper |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard van der Nüll témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eduard van der Nüll (Bécs, 1812. január 9. – Bécs, 1868. április 3.) osztrák építész, a historizmus jeles mestere.
Életpályája
.JPG)
A bécsi akadémián tanult, ahol Peter von Nobile, P. Sprenger és K. Rösner tanítványa volt. Barátjával, August Sicard von Sicardsburggal együtt 1839-ben egy tőzsdeépület tervrajzával udvari díjat nyert, majd 1843-ig beutazta Olaszországot, Franciaországot és Németországot. Miután Bécsbe visszatért, a bécsi akadémia építészet- és ornamentikatanára volt. Együtt dolgozott Sicardsburggal, aki monumentális épületek tervezésében tűnt ki, míg Nüll az ékítmények harmonikus felrakásában jeleskedett. Legnagyobb közös alkotásukat, a francia neoreneszánsz stílusú bécsi operaházat (Wiener Staatsoper) 1861 és 1869 között építették. Nüll, aki már előbb főépítészeti tanácsosi rangot kapott, 1864-ben nyugalmaztatását kérte. Elmebaja ahhoz vezetett, hogy öngyilkos lett.
Egyéb művei
- Sophienbad (Bécs, 1846–1847)
- Karlstheater (Bécs, 1846–1847)
- Haas'sches Haus (Bécs, Graben)
- Larisch–Mönich-palota (Bécs)
- Alterchenfeldi templom díszítése (1853-tól)
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Nüll, Eduard van der (BLKÖ)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
Források
- Bokor József (szerk.). Nüll, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Művészeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.