A mai világban a Elit a Horthy-korszakban olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a szakmai területen betöltött jelentősége, akár a történelemben betöltött szerepe miatt, a Elit a Horthy-korszakban minden korosztálytól és hátterű egyén figyelmét felkeltette. Az idő előrehaladtával nyilvánvalóvá válik a Elit a Horthy-korszakban-hez kapcsolódó minden megértésének és mélyreható elemzésének fontossága, mivel hatása túlmutat a határokon, és a mindennapi élet számos aspektusát felöleli. Ebben a cikkben belemerülünk a Elit a Horthy-korszakban világába, hogy feltárjuk a különböző oldalait, és felfedezzük a mai világra gyakorolt valódi hatását.
Az Horthy-korszak elitje a Horthy-korszak Magyarországának elitje. Az elit többféleképpen csoportosítható: míg Gyáni Gábor csak a viriliseket (legnagyobb egyenes adózókat) vette górcső alá (nem használta az elit szót, ezt „rejtett” elitkutatásnak nevezik) és Lengyel György is csak a gazdasági befolyással bírókat azonosította az elittel, addig Tóvári Judit megkülönböztette a helyi elitet és a gazdasági elitet. Az elit fogalma tehát elemezhető regionálisan, egy-egy településre lebontva. Erre példa Szilágyi Zsolt összehasonlítása a győri és a kecskeméti helyzetről, miszerint nyugaton már a polgárosodás jelei fedezhetők fel az elit réteg tagjain, a Duna-Tisza közén viszont még erősen földhöz kötöttek voltak.
Az elit emellett szétbontható vagyoni-jövedelmi, egyházi, katonai és szellemi elitre. Ez szintén nem egyszerű feladat, hiszen a korban a pozíciók halmozása, illetve a fent említett csoportok összemosódása nem volt ritka jelenség. Erre példák azok az arisztokraták, akiknek földbirtokai a trianoni békeszerződés aláírása után az utódállamok területére estek, ezzel földönfutókká váltak. Aki emiatt nem akart kiesni az elitből, az átáramlott a politikai elitbe, úgy, mint Bethlen István, Teleki Pál, és a Bánffy és Csáky család tagjai.
Az arisztokraták politikai súlya többek között a legitimista nézőpontjuk miatt egyre inkább csökkent. Mellettük a jövedelmi elit másik komponensét a nagypolgárság adta. A nagyvállalati tulajdonosok, bankigazgatók közé tartozott például a báró csepeli Weiss és a báró Hatvany család.
A kor vagyoni viszonyairól elmondható, hogy hatalmas szakadék tátongott a társadalom különböző csoportjai között. Miközben az alsóbb réteg tagjainak jövedelme alig érte el az átlagot, addig a felső ötezer tagjai az egy főre jutó átlag kereset akár harmincháromszorosát is magukénak tudhatták. A köztudattal ellentétben már a havi 200 pengő fixszel sem lehetett könnyen viccelni, ez igen szerény fizetésnek számított. A munkások/szakmunkások 250-330, a kereskedelmi vagy műszaki tisztviselők 250-450, a kisebb cégvezetők 750-1500, a nagyvállalatok igazgatói 2500-7500 pengő fizetést vihettek haza havonta. Az elitbe tartozáshoz minimum 25 000-30 000 ezer pengős évi jövedelem kellett, de az igazán fényűző élethez és az ebből adódó kiadások fedezésére több, mint 100 000 pengős évi jövedelemre volt szükség.
Az egyházi elit tagjai közé soroljuk a katolikus tisztviselők közül a megyés püspököket, a címzetes püspököket, a nagyjavadalmas szerzetesrendi főnököket. A reformátusoknál a püspökök és egyházkerületi főgondnokok helyezkedtek el a hierarchia tetején. Míg az evangélikus felekezetben a püspökök, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, továbbá az egyházkerületi főfelügyelők állnak az élen. Az elitbe kerülés a különböző felekezeteknél máshogy történt. A hierarchia mindegyikben jelen volt, de amíg a katolikusoknál a kinevezés joga a pápáé, addig a reformátusok választással döntöttek a kinevezési ügyekben.
Származásukat tekintve a katonai elit döntő többsége a középréteg alsó régióiban elhelyezkedő családokból érkezett. Mindössze 5 %-uk volt arisztokrata, 4%-uk paraszti származású. A sokgyermekes családokban azért küldték a gyermekeket katonai tiszti iskolába, mert ez az egy módja volt annak, hogy tisztességesen kitaníttassák mindegyiket. Habár a tiszti iskola is pénzbe került (évente 400 korona volt a tandíj), a diákok többségének (70 %) a vagyoni helyzete miatt nem kellett vagy csak a tandíj felét kellett kifizetnie (20 %). Mindössze az itt tanult 10 és 18 év közötti gyermekek 10 %-a fizetett teljesárú tandíjat.
Fontos, hogy ezen csoport tagjainak nem volt kiemelkedően magas a jövedelme. Egy korabeli, 1936-os felmérés szerint a családos főtisztek 57%-a, az egyedülállók 42%-a el volt adósodva. Összehasonlításképpen egy a Dunai Repülőgépgyártásban dolgozó esztergályos pedig ugyanannyit vihetett haza a hónap végén, mint egy százados.
A korszak szellemi elitjét nagyon nehéz behatárolni, mivel a Corvin-lánccal kitüntetettek névsora a rendszerhez lojális értelmiségiekből áll. A Corvin-koszorúkkal díjazottak már színesebb képet mutatnak. Az irodalmi, film-, tudományos és műszaki elit folyamatos cenzúrának volt kitéve. Sok professzort nem ismertek el a modern kutatásai miatt, és a végén külföldi zászló alatt voltak kénytelenek az életpályájukat folytatni. Erre példa Szilárd Leóra és a többi magyar tudós, akik munkájukkal az amerikai atombomba elkészítését segítették. De a filmekből ismert Kabos Gyula is Amerikába menekült a zsidótörvények elől.