Ebben a cikkben a Erdélyi Zsuzsanna lenyűgöző világát fedezzük fel. Az eredetétől a mai relevanciájáig elmélyülünk a Erdélyi Zsuzsanna legfontosabb pontjaiban és a különböző területekre gyakorolt hatásában. Elemezzük a társadalomra gyakorolt hatását, időbeli alakulását és lehetséges következményeit a jövőre nézve. Különféle nézőpontok és megközelítések révén átfogó és gazdagító képet kívánunk nyújtani a Erdélyi Zsuzsanna-ről, azzal a céllal, hogy az olvasó mélyebb és kontextuálisabb megértését nyújtsa ennek az izgalmas témának. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és gondolkodás útján!
Erdélyi Zsuzsanna | |
Született | 1921. január 10. Komárom |
Elhunyt | 2015. február 13. (94 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Dobozy Elemér (1948-1986) |
Gyermekei | Dobozy Borbála |
Szülei | Erdélyi Pál |
Foglalkozása | néprajztudós |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Stephanus-díj (1993) Kossuth-díj (2001) Prima díj (2005) Hazám-díj (2009) A Nemzet Művésze (2014) |
Sírhelye | Farkasréti temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi Zsuzsanna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Erdélyi Zsuzsanna (Dobozy Elemérné) (Komárom, 1921. január 10. – Budapest, 2015. február 13.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar néprajztudós, folklorista. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2002).
Erdélyi Zsuzsanna Komáromban született 1921. január 10-én Erdélyi Pál és Remisovszky Hedvig házasságából. Nagyapja Erdélyi János (1814–1868) író, irodalomtörténész, filozófus.
1931-1942 között a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. 1939-1940 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. 1940-1944 között a budapesti egyetem magyar–olasz–filozófia szakjain folytatott tanulmányokat. 1943-ban beiratkozott a Római Egyetemre.
1944-1948 között a Külügyminisztérium sajtóosztályán volt diplomata, de politikai okokból elbocsátották. 1953-1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában, 1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott. 1971-1987 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának lett munkatársa. 1987-ben nyugdíjba vonult, e mellett 1987-1990 között a Filozófiai Intézet tudományos munkatársaként működött. 2001-től a Szent István Akadémia, 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
94 éves korában érte a halál. A Magyar Művészeti Akadémia és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is saját halottjának tekinti a nemzet művészét.
Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. (Ethnographia, 1961). 1968-ban hallott először archaikus népi imádságot a nagyberényi Babos Jánosné Ruzics Rozáliától, azóta ezt a középkori eredetű szöveghagyományt, a népi Mária-költészetet, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatát és a népi vallásosságot kutatta. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.
1948-1986 között Dobozy Elemér orvos, belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár volt a férje. Házasságukból négy gyermek született; Miklós (1949), Dániel (1951), Zsófia (1952) és Borbála (1955).