Ez a cikk alaposan megvizsgálja a Erland Josephson témáját, elemezve annak különböző aspektusait és mai relevanciáját. A Erland Josephson olyan téma, amely felkeltette a szakértők és általában a társadalom figyelmét, vitákat, elmélkedéseket és cselekvéseket generálva ezzel kapcsolatban. A történelem során a Erland Josephson tanulmányok, kutatások és viták tárgya volt, ami bizonyítja fontosságát különböző területeken. Ennek a cikknek a célja a Erland Josephson különböző perspektíváinak elemzése és bemutatása azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjon a témáról.
Erland Josephson | |
Született | 1923. június 15. Kungsholm egyházközség |
Elhunyt | 2012. február 25. (88 évesen) Adolf Fredriks parish |
Állampolgársága | svéd |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Szülei | Gunnar Josephson |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | Parkinson-kór |
Sírhelye | Mosaic Cemetery, Northern Cemetery (kvarter G grav 2440) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erland Josephson témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Erland Josephson (Stockholm, 1923. június 15. – Stockholm, 2012. február 25.) svéd színész, forgatókönyvíró, rendező.
1956-ban lépett először színpadra, az 1960-as évek végén már a Svéd Királyi Színház művészeti igazgatója volt. Vezetése alatt a társulat sikeresen turnézott Európában. Az Ingmar Bergman szellemi vonzásában fejlődő színészek közül – Liv Ullmann-nal és Max von Sydow-val ellentétben – a kevésbé ismert személyiségek közé tartozik. De valószínűleg ő a legsokoldalúbb mindannyiuk közül. Nemcsak forgatókönyveket írt, filmrendezőként is kipróbálta magát, rádiójátékokat készített és verseket költött. Bergmannal készült leghíresebb munkái a Suttogások és sikolyok, a Jelenetek egy házasságból és az Őszi szonáta. Nemzetközi karrierje sincs híján a nagy mesterekkel való együttműködéseknek, kétszer forgatott Budapesten Szabó Istvánnal (Hanussen, Találkozás Vénusszal), szerepelt Peter Greenaway Prospero könyvei című filmjében, az orosz Andrej Tarkovszkij két utolsó, külföldi produkciójában, a Nosztalgiában és az Áldozathozatalban és komor, balladisztikus filmjeiről ismert Theo Angelopoulosz Harvey Keitel főszereplésével készült Odüsszeusz tekintete című filmjében. Sven Nykvist Bergman-ihlette rendezői bemutatkozásában, Az ökörben is szerepet kapott. Hollywood is szerepet kínált neki a Cápa című film folytatásában, ő visszautasítva, azt állítván, hogy „inkább vívok szellemi csatákat Liv Ullmann-nal, minthogy valami cápával viaskodjak”. Egy időben a híres svéd drámaíró, August Strindberg utolsó feleségével élt együtt. Évekig Parkinson-kórban szenvedett. 2012. február 25-én hunyt el 88 évesen.
Erland Josephson első felesége, 1947-től 1951-ig, Nils Wahlbom színész lánya, Kerstin Wahlbom (1922–2014) volt. 1951-ben Annika Tretow (1919–1979) színésznővel való kapcsolatából ikerfiai születtek. 1957-ben Barbro Larsson színésznőtől lánya született, Charlotta Larsson, aki szintén színésznő.
1959-ben Josephson másodszor is megnősült, Kristina Adolphson színésznőt vette el. Házasságuk 1989-ig tartott, két gyermekük született, Ludvig és Fanny, akik színművészetben és a filmgyártásban dolgoznak. 2000-től haláláig Josephson harmadszor is házas volt, Ulla Åberg drámaírónő volt a felesége.
A színházirendező, Ludvig Josephson Erland Josephson dédapjának testvére volt. Josephson rokonságban áll Ernst Josephson festőművésszel, valamint Ragnar Josephson művészettörténésszel.