Ma a Fiúk a rács mögött téma nagy jelentőséggel bír, és széles közönség számára érdekes. Idővel a Fiúk a rács mögött jelentős jelentőségre tett szert a társadalom különböző területein, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a mindennapi életig. Hatása helyi és nemzetközi szinten egyaránt érezhető, folyamatos vitákat, vitákat és vizsgálatokat generálva. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Fiúk a rács mögött különböző oldalait, és elemezzük a hatását különböző kontextusokban. A kezdetektől a jelenlegi fejlődésig a Fiúk a rács mögött nagy jelentőségű témának bizonyult, és azt ígéri, hogy a jövőben is vita és elemzés tárgya lesz.
Fiúk a rács mögött (Sciuscià) | |
1946-os olasz film | |
Rendező | Vittorio De Sica |
Producer | Giuseppe Amato Paolo William Tamburella |
Műfaj | |
Forgatókönyvíró | Sergio Amidei Adolfo Franci Cesare Giulio Viola Cesare Zavattini |
Főszerepben | Franco Interlenghi Rinaldo Smordoni Annielo Mele Bruno Ortenzi Emilio Cigoli |
Zene | Alessandro Cicognini |
Operatőr | Anchise Brizzi |
Vágó | Niccolò Lazzari |
Díszlettervező | Ivo Battelli |
Gyártás | |
Gyártó | Societa Cooperativa Alfa Cinematografica |
Ország | Olaszország |
Nyelv | olasz |
Játékidő | 93 perc |
Képarány | 1,37:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Ente Nazionale Industrie Cinematografiche Lopert Pictures Corporation |
Bemutató | 1946. április 27. 1947. augusztus 26. |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiúk a rács mögött témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Fiúk a rács mögött (eredeti cím: Sciuscià – Cipőtisztítók) 1946-ban bemutatott fekete-fehér olasz filmdráma. Vittorio De Sica alkotása a II. világháború utáni időkben játszódik egy olasz városban. De Sica rendezői pályája kezdetének egyik központi témája a gyermek és a felnőtt kapcsolata, a gyermekek tiszta, de sérülékeny világának költői ábrázolása. Előző filmjének címe – A gyermekek figyelnek bennünket (1943) – önmagáért beszél. A Fiúk a rács mögött már a világháború utáni évben készült, ami De Sica és a forgatókönyvíró, Cesare Zavattini filmjének különös jelentőséget adott.
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Két, cipőtisztításból élő fiú lovat szeretne vásárolni. Egyikük bátyja segíti őket a hiányzó összeghez úgy, hogy tudtukon kívül bűnténybe rántja őket. Lebuknak, a felnőttek pedig nem segítenek rajtuk – a nagyobbik gyerek egyébként is árva –, ezért a fiatalkorúak börtönébe kerülnek. A film legnagyobb része az itt eltöltött időt mutatja be. A felnőttek praktikái fokozatosan szembefordítják őket egymással: a nagyobbikkal elhitetik, hogy a barátját verik, ezért inkább mindent bevall. A kisebbik reszelőt csempész be a másik fiú cellájába, hogy azt ott megtalálják, ügyvédje pedig szándékosan eltúlozza a nagyobbik fiú ügyét, hogy védencét mentse. Végül elítélik őket egy, illetve két évre. Egy vetítés alkalmával a kisebbik fiú egy vagánnyal együtt megszökik: a lovat akarják eladni. Ekkor a nagyobbik megmutatja a rendőröknek a rejtekhelyet. Amint egyedül marad a kisebbikkel, elkeseredésében ütni kezdi és véletlenül megöli. A ló lassan elballag…
A cselekmény központi vonala bemutatja azt a folyamatot, ahogy a háború által okozott sebek és a szegénység, a felnőttek önzése, az intézet közönyös, kegyetlen légköre előbb megfosztja a vágyaitól, majd fokozatosan egymás ellenségeivé teszi a két barátot. A realitás és a gyermeki világ ütköztetésének egyik szép jelenete az intézeti filmvetítés: – Nézzétek, a tenger! – nevet fel meghatódva egy tüdőbeteg kisfiú, miközben a vásznon a háborút látjuk, a lángokban álló és süllyedő hajót.
A fehér ló a szépség és az álmok jelképes ábrázolása. A film elején a gyerekek egy lírai jelenetben ügetnek rajta, a fogság idején egyikük pénzre akarná váltani, a befejezésben pedig ez jelképezi az álmok, a gyermeki remények végleges összeomlását.
A film a neorealista irányzat egyik korai darabja, s ez meg is látszik például a feketepiaci vagy az intézeti jelenetek, általában a tárgyi környezet valósághű bemutatásán. A felnőttek világának egyoldalú, negatív ábrázolása azonban – ami talán az alkotók célját, a túláradó részvét felkeltését is szolgálta – sokat levon a film értékéből, különösen a szerzők következő alkotása, a Biciklitolvajok fényében.
A film a hazai közönség előtt megbukott, külföldön azonban sikerrel vetítették, 1947-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott.
Szerep | Színész | Magyar hangja (1. szinkron) |
---|---|---|
Pasquale Maggi | Franco Interlenghi | Berzsenyi Márton |
Giuseppe Filippucci | Rinaldo Smordoni | Penke Bence |
Főfelügyelő | Leo Garavaglia | Pálfai Péter |
Jósnő | Maria Campi | Várnagy Kati |
Raffaele | Annielo Mele | — |
Arcangeli | Bruno Ortenzi | — |
Staffera | Emilio Cigoli | — |