Nagybácsim

A mai világban a Nagybácsim olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A Nagybácsim relevanciája és összetettsége miatt évek óta minden korosztálytól, nemtől, társadalmi osztálytól és nemzetiségtől függetlenül felkeltette az emberek figyelmét. Az idő múlásával a Nagybácsim továbbra is aktuális téma, amely ellentmondásos véleményeket szül, és érzelmeket ébreszt az emberekben. Akár a mindennapi életre gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége, akár a jövőre gyakorolt ​​hatása miatt, a Nagybácsim olyan közös érdeklődési ponttá vált, amely elmélkedésre és válaszkeresésre ösztönöz bennünket. Ebben a cikkben a Nagybácsim-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat fogjuk feltárni, azzal a céllal, hogy hozzájáruljunk ennek az érdekfeszítő és jelentős témának a megértéséhez és elemzéséhez.

Nagybácsim
(Mon oncle)
1958-as francia–olasz film

RendezőJacques Tati
ProducerJacques Tati
Műfajfilmvígjáték
Forgatókönyvíró
Főszerepben
  • Jacques Tati
  • Jean-Pierre Zola
  • Betty Schneider
  • Denise Péronne
  • Édouard Francomme
  • Jean-Claude Rémoleux
  • Jean-François Martial
  • Lucien Frégis
  • Max Martel
  • Nicolas Bataille
  • Nicole Régnault
  • Pierre Étaix
ZeneAlain Romans
OperatőrJean Bourgoin
VágóSuzanne Baron
Gyártás
GyártóGaumont
OrszágFranciaország
Nyelvfrancia
Játékidő117 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1958. május 10.
Díj(ak)Oscar-díj
Kronológia
ElőzőHulot úr nyaral
KövetkezőPlaytime
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybácsim témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Nagybácsim (illetve címváltozatként: A nagybácsim) Jacques Tati 1958-ban bemutatott nagysikerű filmvígjátéka, mely elnyerte a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díjat. Főszereplője Hulot úr, a rendező más filmjeinek is központi figurája, akit maga Tati személyesít meg.

Cselekmény

Hulot úr meglátogatja nagyvárosban élő rokonait. Képtelen elfogadni az amerikanizálódó, műanyaggá váló nagyváros számára furcsán modern újdonságait. A rokonok jobb híján kinevetik a maradi vidéki embert, akinek tulajdonképpen szomorúan igaza van.

Jegyzetek

  1. (1959. december 2.) „Filmsarok”. Népszava 87 (295).  

További információk