A mai világban a Nagybácsim olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A Nagybácsim relevanciája és összetettsége miatt évek óta minden korosztálytól, nemtől, társadalmi osztálytól és nemzetiségtől függetlenül felkeltette az emberek figyelmét. Az idő múlásával a Nagybácsim továbbra is aktuális téma, amely ellentmondásos véleményeket szül, és érzelmeket ébreszt az emberekben. Akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a jövőre gyakorolt hatása miatt, a Nagybácsim olyan közös érdeklődési ponttá vált, amely elmélkedésre és válaszkeresésre ösztönöz bennünket. Ebben a cikkben a Nagybácsim-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat fogjuk feltárni, azzal a céllal, hogy hozzájáruljunk ennek az érdekfeszítő és jelentős témának a megértéséhez és elemzéséhez.
Nagybácsim (Mon oncle) | |
1958-as francia–olasz film | |
Rendező | Jacques Tati |
Producer | Jacques Tati |
Műfaj | filmvígjáték |
Forgatókönyvíró |
|
Főszerepben |
|
Zene | Alain Romans |
Operatőr | Jean Bourgoin |
Vágó | Suzanne Baron |
Gyártás | |
Gyártó | Gaumont |
Ország | Franciaország |
Nyelv | francia |
Játékidő | 117 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | |
Bemutató | 1958. május 10. |
Díj(ak) | Oscar-díj |
Kronológia | |
Előző | Hulot úr nyaral |
Következő | Playtime |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybácsim témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Nagybácsim (illetve címváltozatként: A nagybácsim) Jacques Tati 1958-ban bemutatott nagysikerű filmvígjátéka, mely elnyerte a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díjat. Főszereplője Hulot úr, a rendező más filmjeinek is központi figurája, akit maga Tati személyesít meg.
Hulot úr meglátogatja nagyvárosban élő rokonait. Képtelen elfogadni az amerikanizálódó, műanyaggá váló nagyváros számára furcsán modern újdonságait. A rokonok jobb híján kinevetik a maradi vidéki embert, akinek tulajdonképpen szomorúan igaza van.