Flexió (nyelvészet)
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Flexió (nyelvészet)-et és életünkre gyakorolt hatását. A Flexió (nyelvészet) ma is aktuális téma, és jelentőségét nem lehet alábecsülni. A történelem során a Flexió (nyelvészet) döntő szerepet játszott a társadalomban, a kultúrában és a politikában. Ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy megértsük a Flexió (nyelvészet) különböző oldalait és mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Ez a cikk átfogó elemzésen keresztül igyekszik megvilágítani a Flexió (nyelvészet)-et és relevanciáját a modern világban.
GAT- : szótő
GATO: hímnem, egyes szám
GATA: nőnem, egyes szám
GATOS: hímnem, többes szám
GATAS: nőnem, többes szám
GATOS: jelöletlen többes szám
A flexió, flektálás vagy hajlítás a nyelvészetben a flektáló nyelvekre jellemző szóalak-változtatás, amellyel a különböző nyelvtani viszonyokat kifejezik. A „ragasztó” jellegű toldalékolással (agglutinációval) ellentétben a flexió során a szóalakok nehezen szegmentálhatóak, a toldalékok a szótővel sokszor egybeolvadnak.
A flexió fajtái
A flexió típusa szerint
- Külső flexióról beszélünk az ún. szintetikus toldalékok esetében (egyetlen toldalék, több jelentés). Például a latin dominos (’urakat’) szóalak -os végződése egyidejűleg jelöli a többes számot és a tárgyesetet, ellentétben a hasonló jelentésű magyar szóalakkal, amelyben ezeket a funkciókat önálló, egymástól szételemezhető toldalékok képviselik.
- Belső flexió áll fenn abban az esetben, ha maga a szótő szintetikus. Erre példa az angol sing ’énekel’, sang ’énekelt’ és sung ’énekelt’ (múlt idejű melléknévi igenév) szótári sor, amelynek második és harmadik tagja a szótő magánhangzójának változtatásával (ún. ablauttal) fejezi ki a megfelelő nyelvtani jelentést.
- A kettő kombinációja (toldalékolás és tőváltoztatás). Erre példa a spanyol pon|emos ’helyezünk’ és pus|imos ’helyeztünk’.
- Reduplikáció (a szótő/tőhang megkettőzése), pl. latin do ’adok’ és dedi ’adtam’.
- Szóképzés (elő-, illetve utóképzők hozzáadása a szótőhöz), pl. spanyol conocer ’ismerni’, desconocer ’nem ismerni’, reconocer ’el-/felismerni’.
A flexióra képes szófajok szerint
- Névszóragozás vagy deklináció, a főnevek, melléknevek, névmások stb. alakváltoztatása a mondatban betöltött funkciók szerint; főként a régi, illetve a konzervatív indoeurópai nyelvekre (pl. latin, görög, szláv nyelvek stb.), illetve az afroázsiai nyelvcsaládra jellemző.
- Névszóflexió, hiányos névszóragozás, pl. az újlatin nyelvekben a nyelvtani nem és a többes szám jelzése, a személyes névmások eltérő alakjai a különböző nyelvtani funkciók betöltésére, stb.
- Igeragozás, az ige alakváltoztatása mód, idő, aspektus, illetve szám és személy szerint.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Inflection című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Flexión – Diccionario de la lengua española
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , p. 1660
- Bevezetés a nyelvtudományba, Kálmán László – Trón Viktor; második, bővített kiadás; Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, 2007, p. 84.