A Gidon Kremer témája nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A Gidon Kremer évek óta viták, vizsgálatok és viták tárgya. Ez egy olyan téma, amely a mindennapi élet alapvető aspektusaival, valamint az emberi természettel kapcsolatos mélyebb kérdésekkel foglalkozik. Az idő múlásával a Gidon Kremer fejlődött és alkalmazkodott a társadalom változásaihoz, kulcsfontosságú elemévé vált a körülöttünk lévő világ észlelésének és megértésének módjában. Ebben a cikkben a Gidon Kremer-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását és a mai relevanciáját. Olvasson tovább, ha többet szeretne megtudni a Gidon Kremer-ről!
Gidon Kremer | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1947. február 27. (77 éves) Riga |
Házastársa | Tatyjana Tyihonovna Grindenko |
Gyermekei | Lika Kremer |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | versenymű, kamarazene |
Aktív évek | 1965 - |
Hangszer | hegedű |
Díjak |
|
Tevékenység | hegedűművész, karmester |
Kiadók | Deutsche Grammophon |
Gidon Kremer weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gidon Kremer témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gidon Kremer (lettül: Gidons Krēmers, oroszul Гидон Маркусович Кремер ) (Riga, 1947. február 27. –) a Szovjetunióból Németországba emigrált hegedűművész, karmester. Korunk egyik legjelentősebb hegedűművésze.
Szülei németül beszéltek, édesapja holokauszttúlélő zsidó, édesanyja német–svéd származású volt. Négyéves korában kezdett hegedűt tanulni nagyapjától és apjától, majd három év múlva a rigai zeneiskolában folytatódott képzése. Tizenhat éves korában a lett köztársasági versenyen első helyezést ért el. 1969-től a Csajkovszkij nevét viselő Moszkvai Konzervatóriumban David Ojsztrah növendéke volt.
1965-től koncertező művész. Pályája elején több nemzetközi versenyen ért el dobogós helyezést. 1967-ben a brüsszeli Erzsébet királyné zenei versenyen harmadik, 1969-ben Montréalban második, a genovai Paganini-versenyen első, 1970-ben a moszkvai nemzetközi Csajkovszkij-versenyen ugyancsak első lett. 1974-ben a szovjet filharmónia szólistaként szerződtette. Gyorsan haladt a világhír felé. 1980-ban Nyugat-Németországba emigrált. A következő évben az ausztriai Lékán saját kamarazenei fesztivált alapított (2011-ben másnak adta át a rendezvény vezetését). 1997-ben Kremerata Baltica néven fiatal balti muzsikusokból kamarazenekart alapított.
Repertoárján a klasszikusoktól a kortárs zenéig sok minden szerepel. A modernek közül például Piazzolla, Enescu, Philip Glass, Alfred Schnittke, Arvo Pärt művei.
Hangszere korábban egy 1730-ban készült Guarneri del Gesù-gyártmányú volt, jelenleg egy 1641-es Nicola Amati-hegedű.
„ | Tizenöt évet éltem Moszkvában, évtizedekig volt lakásom Párizsban, közben éltem New Yorkban, Zürichben, Vilniusban – s eközben alapvetően úgy érzem, hogy nincs más igazi otthonom, mint a színpad. | ” |