Hámán Kató

Ebben a cikkben a Hámán Kató témakörben fogunk elmélyülni, amely téma az elmúlt években sok ember érdeklődését felkeltette. A Hámán Kató ma nagyon fontos téma, és hatása a társadalomtól a technológiáig számos területen érezhető. A Hámán Kató hosszú ideje viták és viták tárgya volt mind tudományos, mind a nagyközönség körében. Ebben a cikkben a Hámán Kató-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve történetét, fejlődését és a modern világra gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Hámán Kató milyen hatással van mindennapi életünkre és a jövőben.

Hámán Kató
SzületettHámán Katalin
1884. december 2.
Kompolt
Elhunyt1936. augusztus 31. (51 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus, eszperantista
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Hámán Kató témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hámán Kató, férjezett Tóth Györgyné (Kompolt, 1884. december 2.Budapest, 1936. augusztus 31.) magyar kommunista politikus, az illegális KMP egyik kiemelkedő aktivistája, eszperantista.

Élete

Hámán János és Stáhl Erzsébet lánya. Eleinte a MÁV tulajdonában álló Nyugati pályaudvar pénztárosaként, később egy vegyipari szakszervezet vezetőjeként dolgozott. Először egy segédmunkás szövetségben, majd 1918-tól a Vasutas Szövetségben kezdte meg munkásmozgalmi tevékenységét. 1919-ben tanult meg eszperantóul, aktív eszperantistaként a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületében vezetett nyelvtanfolyamot, a Budapest II. kerülete eszperantó csoportjának vezetőségi tagja volt. 1924-ben Budapesten házasságot kötött Tóth György magánhivatalnokkal.

A Tanácsköztársaság alatt a IX. kerületi Munkástanács tagja volt, majd 1923-tól az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja egyik szervezője, 1925-től a Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSzMP) vezetőségének tagja, majd a Magyarországi Vörös Segély egyik vezetője volt. 1925-ben az első Rákosi-per egyik vádlottja volt, 1931-ben budatétényi házában letartóztatták. Kiszabadulása után még többször került börtönbe politikai nézetei miatt, utoljára 1934-ben. 1936 nyarán került szabadlábra, de a börtönben szerzett betegségében augusztusban meghalt. Más források szerint halálra kínozták.

A Fiumei Úti Sírkertben a Munkásmozgalmi Panteon felső szintjén kapott díszsírhelyet.

Emlékezete

Egy róla elnevezett utca egyik házának címtáblája, amely túlélte az utcanév 1990-es visszaváltoztatását

Jegyzetek

Források