Ebben a cikkben a Hámán Kató témakörben fogunk elmélyülni, amely téma az elmúlt években sok ember érdeklődését felkeltette. A Hámán Kató ma nagyon fontos téma, és hatása a társadalomtól a technológiáig számos területen érezhető. A Hámán Kató hosszú ideje viták és viták tárgya volt mind tudományos, mind a nagyközönség körében. Ebben a cikkben a Hámán Kató-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve történetét, fejlődését és a modern világra gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Hámán Kató milyen hatással van mindennapi életünkre és a jövőben.
Hámán Kató | |
Született | Hámán Katalin 1884. december 2. Kompolt |
Elhunyt | 1936. augusztus 31. (51 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | politikus, eszperantista |
Sírhelye | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hámán Kató témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hámán Kató, férjezett Tóth Györgyné (Kompolt, 1884. december 2. – Budapest, 1936. augusztus 31.) magyar kommunista politikus, az illegális KMP egyik kiemelkedő aktivistája, eszperantista.
Hámán János és Stáhl Erzsébet lánya. Eleinte a MÁV tulajdonában álló Nyugati pályaudvar pénztárosaként, később egy vegyipari szakszervezet vezetőjeként dolgozott. Először egy segédmunkás szövetségben, majd 1918-tól a Vasutas Szövetségben kezdte meg munkásmozgalmi tevékenységét. 1919-ben tanult meg eszperantóul, aktív eszperantistaként a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületében vezetett nyelvtanfolyamot, a Budapest II. kerülete eszperantó csoportjának vezetőségi tagja volt. 1924-ben Budapesten házasságot kötött Tóth György magánhivatalnokkal.
A Tanácsköztársaság alatt a IX. kerületi Munkástanács tagja volt, majd 1923-tól az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja egyik szervezője, 1925-től a Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSzMP) vezetőségének tagja, majd a Magyarországi Vörös Segély egyik vezetője volt. 1925-ben az első Rákosi-per egyik vádlottja volt, 1931-ben budatétényi házában letartóztatták. Kiszabadulása után még többször került börtönbe politikai nézetei miatt, utoljára 1934-ben. 1936 nyarán került szabadlábra, de a börtönben szerzett betegségében augusztusban meghalt. Más források szerint halálra kínozták.
A Fiumei Úti Sírkertben a Munkásmozgalmi Panteon felső szintjén kapott díszsírhelyet.