A mai világban a Hámos György továbbra is nagy érdeklődés és vita téma. A Hámos György fontosságát a történelem során felismerték, és hatása az élet minden területén megmutatkozik. A Hámos György óta ez a téma nagy érdeklődésre tart számot a társadalomban általában, vitákat és reflexiókat generált különböző területeken. Akár személyes, akár társadalmi, politikai vagy gazdasági szinten, a Hámos György továbbra is releváns kérdés, amely arra ösztönöz bennünket, hogy reflektáljunk és elemezzük mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Hámos György-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és megközelítéseket vizsgáljuk meg, hogy jobban megértsük a hatókörét és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
Hámos György | |
Született | Holländer Hugó György 1910. június 1. Budapest |
Elhunyt | 1976. január 9. (65 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Holländer Hugó Salamon Jenni |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (35-14-14) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hámos György, 1930-ig Holländer Hugó György (Budapest, Terézváros, 1910. június 1. – Budapest, 1976. január 9.) Kossuth-díjas magyar elbeszélő, forgatókönyvíró, műkritikus, újságíró, humorista.
Holländer Hugó közegészségügyi segédfelügyelő és Salamon Jenni fia. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1932-től a Pester Lloyd újságírója volt. 1933-tól 1942-ig az Új Idők segédszerkesztője volt. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt a Gyergyói-havasokban, illetve a Gyimesekben. 1948–1949 között felelős szerkesztője volt. 1945–1951 között a Budapesti Rendőr-főkapitányság alezredese, majd ezredese volt. 1948–49-ben az Új Idők felelős szerkesztőjének választották. 1951–1953 között az Országos Béketanács munkatársa, majd a Magyar Rendőr című lapot szerkesztette. 1955–1956 között az Irodalmi Újság, 1958-tól pedig a Filmvilág szerkesztőjeként dolgozott. 1957–1968 között öt film forgatókönyvét írta meg. 1964-től az Élet és Irodalom tévékritikusa volt.
Napilapokban, irodalmi lapokban megjelent humoreszkjei széles körben népszerűek voltak. Ironikus jegyzeteivel rendszeresen szerepelt a rádió műsorában.