Hajnal István
A Hajnal István ma olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Megjelenése óta a Hajnal István felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, vitákat és vitákat váltva ki fontosságáról és különböző területekre gyakorolt hatásáról. Akár történelmi jelentősége, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár az aktuális kérdésekben való érintettsége miatt, a Hajnal István megkerülhetetlen érdeklődési témává vált azok számára, akik a mai világ összetettségét szeretnék megérteni. Ebben a cikkben a Hajnal István-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak hatását, és különböző nézőpontokat kínálunk, amelyek gondolkodásra és kritikai elemzésre késztetnek.
| Hajnal István | |
 | |
| Született | 1892. július 3. Nagykikinda |
| Elhunyt | 1956. június 16. (63 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | történész, egyetemi tanár |
| Kitüntetései | Széchenyi-díj (1990) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (18-1-286) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnal István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hajnal István (Nagykikinda, 1892. július 3. – Budapest, 1956. június 16.) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a történelemtudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Magyar Országos Levéltár tisztviselője.
Műveiben legfőképp az összehasonlító írástörténet problémáival és a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történelemtudomány kapcsolataival foglalkozott.
Életpályája
1892-ben született Nagykikindán egy Elzász-Lotharingiából 1813. táján a magyarországi Bánátba letelepedett család legkisebb fiú gyermekeként. Apja Hajnal József Kaposvár főállatorvosa, anyja Karg Vilma volt. Négyen voltak testvérek: két fiú és két lány született a családba. A család eredeti neve Henlein volt.
Hajnal István elemi iskoláit Nagykikindán, illetve Mezőhegyesen kezdte, majd Kaposváron fejezte be, tanulmányai során a magyar mellett a németet is anyanyelvként tanulta. 1910-ben leérettségizett, majd a budapesti egyetem történelem-földrajz szakára iratkozott be, ahol többek között Marczali Henrik és Fejérpataky László is tanára volt, majd Lipcsében tanult. Tanulmányainak befejezése után a budapesti Kereskedelmi Akadémia és a bécsi Theresianische Akadémia magyar prefektusa lett.
Az első világháború alatt egy ideig katonáskodott, majd a világháború után Klebelsberg Kuno megbízásából részt vett a bécsi levéltári expedícióban, minek során a Kossuth emigráció törökországi történetéhez gyűjtötte az anyagot. Az e témáról készült kötete 1927-ben jelent meg.
1922-ben kötött házasságot, melyből egy gyermeke született. Később az Esterházy család levéltárosa lett, mely hivatását 1930-ig töltötte be. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1939-től rendes tagjává választották. 1930-tól a budapesti egyetem újkori egyetemes történeti tanszékén tanított. 1931–1942 között pedig a Századok című folyóirat szerkesztője lett.
1949-ben több más sorstársával együtt kizárták az akadémia tagjai közül, 1950-ben pedig nyugdíjazták. 1956. június 16-án halt meg Budapesten, 63 éves korában.
1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott a magyar történettudományban végzett szociológiai és társadalomtörténeti összefüggések feltárásáért.
Művei
- IV. Béla király kancelláriájáról (1914)
- Írástörténet és az írásbeliség felújulása korából (1921)
- A Kossuth emigráció Törökországban (1927)
- Egy magyar herceg ifjúkora Napoleon idején; Franklin Ny., Bp., 1927
- Metternich és Esterházy Pál; Egyetemi Ny., Bp., 1927
- Esterházy Miklós nádor lemondása (1929)
- Esterházy Miklós nádor iratai (1930)
- Az 1942 évi meghiúsult országgyűlés időszaka (1930)
- Az újkor története (1936)
- Történelem és szociológia; Egyetemi Ny., Bp., 1939
- A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről; Egyetemi Ny., Bp., 1942
- L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales. Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae (7). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954
- A Batthyány-kormány külpolitikája (1957)
- "Méltó ez vajjon az emberi élethez?". Válogatás Hajnal István történelmi és szociológiai munkásságából; összeáll., bev. Novotnik Imre; Rajk László Szakkollégium, Bp., 1983
- A Batthyány-kormány külpolitikája; előszó, sajtó alá rend. Urbán Aladár; Gondolat, Bp., 1987 (Közös dolgaink)
- Technika, művelődés. Tanulmányok; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Glatz Ferenc; História–MTA Történettudományi Intézete, Bp., 1993 (História könyvtár. Monográfiák)
- Hajnal István; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Lakatos László; Új Mandátum, Bp., 2001 (Magyar panteon)
- Írásoktatás a középkori egyetemeken; bev. Z. Karvalics László, ford. Mezei Mónika; Gondolat, Bp., 2008 (Az információtörténelem klasszikusai)
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 657–658. o.
- Kovács Gábor: Hajnal István
- Balogh Zsuzsánna – Halmos Károly – Koltai Gábor – Maróthy Szilvia – Pénzes Dávid – Somorjai Szabolcs – Tamás Máté 2020: Hajnal István kiadott szövegeinek bibliográfiája. Hajnal István Kör, Budapest. doi.org/10.51687/HI.bib.2020
Irodalom
- Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 108-113. o.
- Wellmann Imre: H. I. (Századok, 1956)
- Irinyi Károly: H. I. szociológiai történelemszemlélete (A debreceni Kossuth Lajos Tud. egy. Évk. 1962)
- Lakatos László: Élet és formák. Hajnal István történelemszociológiája. Budapest: Új Mandátum, 1996.
- Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó
- A herceg történésze. Hajnal István az Esterházyak szolgálatában, 1922–1930; sajtó alá rend. Viskolcz Noémi; MTA KIK–Kossuth, Bp., 2019 (Esterhazyana)