Napjainkban a Hamvas József (lelkész) számos területen nagy érdeklődésre számot tartó és releváns témává vált. Hatása széles körű vitát váltott ki, és hatása világszerte elterjedt. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Hamvas József (lelkész) jelentőségét a modern társadalomban, feltárjuk különböző dimenzióit, és átgondoljuk életünk jelentését. A Hamvas József (lelkész) eredetétől jelenlegi fejlődéséig tanulmányozás és elmélkedés tárgya volt, felébresztette a szakértők és a rajongók kíváncsiságát. Ezzel az elemzéssel megpróbáljuk megvilágítani a Hamvas József (lelkész) számos oldalát és a mai világra gyakorolt hatását.
Hamvas József | |
Élete | |
Születési név | Aschendorf József |
Született | 1871. május 13. Győr |
Elhunyt | 1948. augusztus 16. (77 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Aschendorf Frigyes, Hechtl Teréz |
Házastársa | Sedivy Jolán |
Gyermekei | Hamvas Béla |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamvas József témájú médiaállományokat. |
Hamvas József, születési és 1893-ig használt nevén Aschendorf József (Győr, 1871. május 13. – Budapest, 1948. augusztus 16.) evangélikus lelkész, magyar-német szakos tanár, író, Hamvas Béla filozófus édesapja.
Aschendorf Frigyes kékfestő gyártulajdonos és Hechtl Teréz fiaként született. Tizenhét évesen lett árva, anyai nagybátyja, Csukássi (Hechtl) József gyámsága alá került, ám két év múlva, 1891-ben Csukássi is elhunyt, és ekkor rokonai minden vagyonából kiforgatták. Családi nevét 1893-ban változtatta Hamvasra. Középiskoláit és az evangélikus teológia három évét a soproni evangélikus főiskolában, a negyediket a jenai egyetemen végezte. 1893 szeptemberében Sopronban lelkésszé avatták; innét a kolozsvári egyetemre ment, ahol a középiskolai tanárságra készült. 1898-ban a Pozsonyi Evangélikus Líceum tanára lett. 1919-ben megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért kiutasították az országból, és családjával Budapestre menekült.
1889-92-ig a Sopron belső munkatársa volt és a Törekvés c. havi folyóiratnak segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője lett. 1893 októberétől az Erdélyi Híradó belmunkatársa. A lapba több politikai cikket írt, melyek java része a nemzeti kérdéssel foglalkozott. Az 1920-as és 30-as években ponyvaregényeket publikált.
Elhunyt 1948. augusztus 16-án, örök nyugalomra helyezték 1948. augusztus 18-án. Neje Sedivy Jolán volt.