Hell Miksa

Ebben a cikkben a Hell Miksa témával foglalkozunk, amely ma nagyon fontos. A Hell Miksa olyan téma, amely nagy vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, a tudományos területtől a szociális területig. Jelentősége abban rejlik, hogy milyen hatással van az emberek életére és általában a társadalomra. Ebben a cikkben elmélyülünk a Hell Miksa kulcsfontosságú vonatkozásaiban, feltárva eredetét, időbeli alakulását és különböző területekre gyakorolt ​​hatását. Továbbá elemezzük a Hell Miksa lehetséges jövőbeli következményeit a mindennapi életünkben, valamint azokat a lehetséges megoldásokat és alternatívákat, amelyek felmerülhetnek a probléma hatékony kezelésére.

Hell Miksa
Életrajzi adatok
Született1720. május 15.
Selmecbánya
Elhunyt1792. április 18. (71 évesen)
Bécs
Ismeretes mint
Nemzetiségmagyar
SzüleiHell Máté Kornél
Iskolái
Pályafutása
Szakterületcsillagászat, matematika, fizika.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hell Miksa témájú médiaállományokat.
Hell Miksa mellszobra Alsó-Ausztria, Maria Enzersdorfer Friedhof

Hell Miksa vagy Maximilian Hell (született: Rudolf Maximilian Höll[megj. 1]) (Selmecbánya, 1720. május 15. – Bécs, 1792. április 18.) a Magyarországhoz tartozó Felvidéken született csillagász, matematikus, fizikus.

Életpályája

Selmecen született. Édesapja, Mathias Cornel Hell az ottani bányák matematikusa és főgépmestere, édesanyja Julianna Staindl. A házaspárnak összesen 22 gyermeke született, Maximilian (Miksa) Rudolf volt az utolsó. Anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint Mathias Cornel Hellt és gyermekeit német nemzetiségűként tartották nyilván. Hell Miksa az 1750-évektől magyarnak vallotta magát, melyet levelek és hivatalos feljegyzések is bizonyítanak.

Az apa, Mathias Hell Besztercebányán rektorként működött, mikor Miksa 1738. október 18-án Trencsénben belépett a jezsuita rendbe, ahol bölcseletet hallgatott három éven keresztül. 1740-ben a rend Bécsbe küldte, további bölcseleti tanulmányokra. Itt a jezsuita obszervatóriumban, Joseph Franz igazgatósága alatt ismerkedett meg a csillagászattal. Szabad idejében a természettudományokat tanulmányozta, kezdetben a nap- és vízórák egyszerűsítésén dolgozott, az addig használt föld- és égtekék szabatosabb, célszerűbb készítésével kísérletezett. 1744-45-től kezdve kizárólag kedvenc tárgyának, az asztronómiának élt. Tervei kivitelezésében hathatósan támogatta Erasmus Fröhlich, jeles történész. Az ő befolyásának köszönhette azt is, hogy a keleti nyelvek akadémiájának igazgatója, Joseph Franz segédjének választotta csillagászati vizsgálódásaihoz, és a természettani múzeum rendezésében is igénybe vette segítségét.

1746-ban visszatért Magyarországra, s a rend lőcsei gimnáziumában kezdte meg tanári pályáját. Latin és görög nyelvet, történelmet, földrajzot és mennyiségtant tanított. 1748 elején újra Bécsbe ment, hogy befejezze hittani tanulmányait. Karl Ferdinand von Königsegg-Erps az udvari kamara elnöke megbízta, hogy a bányászat iránt érdeklődő ifjakat mennyiségtanra és a bányamérnökség elemeire oktassa. Hell ennek kapcsán lefordította a magyar bányatörvényt németre.

1751-ben áldozópappá szentelték föl. Ekkor Nagyszombatra utazott, ahol sokat tett az ottani csillagvizsgáló létrehozataláért. 1752-ben Kolozsvárra hívták a jezsuita egyetem mennyiségtudományi tanszékére. 1755 szeptemberében Bécsbe költözött, ahol kinevezték az újonnan felállított egyetemi csillagvizsgáló intézet igazgatójává és az egyetemen a mechanika tanárává. Itt az általa szerkesztett csillagtani ephemerisek (csillagidők számítása) publikációival európai hírnevet szerzett.

1768-ban Európa tudósai a következő esztendőre várható Vénusz-átvonulásra készülődtek, VII. Keresztély dán király felkérte Hellt, mint korának egyik leghíresebb csillagászát, hogy Norvégia északi részében figyelje meg e ritka tüneményt. Hell 1768. április 28-án Sajnovics János jezsuita társával indult el Bécsből, és október 11-én érkezett meg rendeltetési helyére, Vardøbe, ahol 1769. június 3-án kedvező időjárás mellett követte figyelemmel a Vénusz átvonulását. Ezzel egyidőben Sajnovics és Hell adatokat gyűjtöttek a lappok nyelvéről és kultúrájáról. Hell asztronómiai megfigyeléseinek pontosságát később Lalande és mások kétségbe vonták, azzal gyanúsítva, hogy megfigyelései leírásán utólag önkényesen változtatott, hogy kedvezőbb eredményt mutathasson fel. Az adataiból számított nap-parallaxist pl. Johann Franz Encke túlságosan nagynak találta, az újabb mérések azonban Hell eredményeit igazolták.

Hell korának csillagászai között nagy tekintélyt vívott ki. Mikor a magyar királyi egyetemet 1777-ben Nagyszombatról Budára helyezték át, Bécsből Hellt hívták meg egy csillagvizsgáló létesítésére, hogy annak alkalmas helyet válasszon és az épület elkészültét felügyelje. A csillagvizsgálót a királyi palota fölé építtette, melyet egyébként is egyetemi helyiségül avattak fel. Hell vállalta magára a működtetés vezetését s az ott történt megfigyelések 1780-tól Hell bécsi s Johann Elert Bode berlini tudósításaiban lettek feljegyezve.

Hellt a tudományok terén szerzett érdemeiért több tudós társaság választotta tagjai sorába, így a párizsi, bolognai, koppenhágai, stockholmi, göttingeni és trondheimi akadémiák.

„Hivatása áldozata lett, mert amikor 1792 tavaszán Bécsbe érkezett a török követ, látni akarta a bécsi csillagvizsgálót. Az idős Hell több órán át kísérgette és tájékoztatta vendégét a huzatos, hűvös toronyban. Hell megfázott, tüdőgyulladást kapott” és 1792. április 18-án Bécsben halt meg. Barátja, Joseph von Penkler| báró birtokán, Maria Enzersdorfban temették el. Hell sírja már nincs meg, de sírköve fennmaradt a temetőkápolna falába beépítve. Emlékkövén Michael Denis sírfelirata olvasható.

Munkássága

Csillagászati munkásságának elismeréseként nevét ma egy kráter is őrzi a Holdon, továbbá róla nevezték el a 3727 Maxhell kisbolygót.
  • Sok úgynevezett magnetikus gyógyító kúrát végzett. Mágneseit a beteg szerv formájának megfelelően készítette el, majd ráerősítette a páciens testrészére. Meglepően jó eredménnyel: betegeinek mintegy 60-70 %-a meggyógyult. Ténykedése Franz Mesmer figyelmét is felkeltette, aki figyelmen kívül hagyva a mágneseket, kifejlesztett egy másik gyógyító eljárást.

Művei

Observatio transitus Veneris ante discum Solis, 1770

Kiadta a Wienerischer Almanach-ot 1775-re (a gothai Almanach mintájára), úgyszintén: Ritterorden Almanach, Physikalischer Almanach, Kinder Almanach és Räthselkalender cz. évkönyveket.

Levelei Pray Györgyhöz, Kaprinayhoz, Weiss Xav. Ferenczhez és másokhoz az egyetemi könyvtár kéziratai közt vannak.

Kéziratban maradt

  • Expeditio literaria ad polum arcticum (éjszakon szerzett tapasztalatairól írt följegyzései. Ism. M. Akadémiai Értesítő 1851. 151. l. Reguly Antal tudósítása H. historiai kéziratai azon részéről, mely a magyar-finn kérdést tárgyalja c.)

Jegyzetek

  1. ↑ A csillagász Hell Miksa. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. június 1.)
  2. ↑ Személyét Karl Ferdinand Graf Königseck (1696–1759) német Habsburg közigazgatási tisztviselő és diplomataként azonosította Rabenalt, Ansgar OSB (1911–1994), Astronomische Forschung im 18. Jahrhundert in Kremsmünster. Zu den ersten Berechnungen der Bahn des Uranus nach dem Briefwechsel zwischen Placidus Fixlmillner O.S.B, und Maximilian Hell S.J. (1771-1790). In: Mitteilungen des Oberösterreichischen Landesarchivs. 1986. művében. Hivatkozza: Pippin Aspaas: Maximilianus Hell (1720-1792) and the Eighteenth-Century Transits of Venus. A Study of Jesuit Science in Nordic and Central European Contexts. University of Tromsø, 2012. 60. oldal.
  3. ↑ Thomas Posch et al. (2013). „Austrian–Hungarian Astronomical Observatories Run by the Society of Jesus at the Time of the 18th-Century Venus Transits” (angol nyelven) (pdf). The Journal of Astronomical Data 19 (1). (Hozzáférés: 2017. november 1.)  
  4. ↑ Keszthelyi Sándor: Hell Miksa sírjánál jártam. 2008. április 11. Csillagászati hírportál.
  5. ↑ Zétényi Endre: Hell Miksa sírját kerestem. Heves megyei Népújság, 1975. április 26. 5. oldal
  6. ↑ Kurt Tepperwein: A hipnózis magasiskolája
  7. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2018. július 17.)
  8. ↑ Több kötete digitalizálva megtalálható a REAL-R-ben, pl. az 1757-es évre szóló

Megjegyzés

  1. ↑ a Hell nevet 1760-tól használta

Források

További információk

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot