Hubert Lyautey
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Hubert Lyautey témáját és annak minden következményét. Az eredetétől a mai relevanciáig, beleértve a társadalom különböző területeire gyakorolt hatását, egy részletes elemzésbe fogunk belemenni, amely megvilágítja ezt a lenyűgöző témát. Kutatások, interjúk és szakértői vélemények sorozatán keresztül olyan teljes és kimerítő jövőképet kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy teljes mértékben megértsék a Hubert Lyautey fontosságát és összetettségét. Kétségtelen, hogy ez a cikk nélkülözhetetlen referencia lesz mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni a Hubert Lyautey-ről.
| Hubert Lyautey | |
 | |
| Hubert Lyautey tábornok, 1900 körül | |
| Született | 1854. november 17. Nancy, Lotaringia |
| Meghalt | 1934. július 21. (79 évesen) Thorey, Lotaringia |
| Sírhely | Invalidusok dómja |
| Állampolgársága | francia |
| Rendfokozata | Franciaország marsallja |
| Csatái | első világháború |
| Kitüntetései |
|
| Házastársa | Inès de Bourgoing (1909. október 14. – ) |
| Szülei | Just Lyautey |
| Iskolái |
|
 | |
| Hubert Lyautey aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hubert Lyautey témájú médiaállományokat. | |
Louis Hubert Gonzalve Lyautey (Nancy, Lotaringia, Franciaország, 1854. november 17. – Thorey, Lotaringia, 1934. július 21.); francia tábornok, politikus. Az Indokínában és Afrikában (Algériában, Marokkóban, Madagaszkáron) folytatott francia gyarmatosító háborúkban szerzett katonai hírnevet, és kapott tábornoki rangot. 1912-től a Francia Akadémia tagja. Az első világháború kitörésekor hazatért Marokkóból, 1916–17 között Franciaország hadügyminisztere volt. 1921-ben Franciaország marsalljává (maréchal de France) emelték.
Élete
Fiatalkora
Lyautey egy gazdag arisztokrata család sarjaként látta meg a napvilágot 1854-ben. Családjának számos férfi tagja katonaként szolgált, így számára is a katonai pálya kínálkozott.
1873-ban jelentkezett a saint-cyri katonai akadémiára. Az iskola befejezés után, 1877-ben már őrnagy volt. Lovassági tisztként Algériába való áthelyezését kérte.
Katonai szolgálata
Algériában a későbbi hadügyminiszter, Joseph Gallieni parancsnoksága alá került, ahol több évet szolgált. Később Francia-Indokínában szolgált, 1894-től 1897-ig. 1897-ben elkerült Indokínából, ahonnan Madagaszkárra helyezték, ismét Gallieni parancsnoksága alá. Az 1896–98 között zajló háborúban több ízben is ő vezette a francia csapatokat. Sikeres hadjárata és katonai erényeinek hatására tábornokká léptették elő 1902-ben. Madagaszkárról Marokkóba került, ahol erős kézzel megpróbálta érvényesíteni a francia érdekeket. A gyarmat irányításakor a többször is kipróbált „Oszd meg, és uralkodj!” gyarmati politikát választotta.
1912-ben beválasztották a Francia Akadémia tagjai (a „halhatatlanok”) közé.
Az első világháború kitörésekor Lyautey tábornok még Marokkóban tartózkodott, csupán 1916-ban tért haza, hogy elvállalja a hadügyminiszteri posztot Aristide Briand kormányában. Lyautey idejében mentették fel tisztségei alól Joseph Joffre francia főparancsnokot, főleg a verduni csatában elszenvedett hatalmas veszteségek miatt.
A háború után visszatért Marokkóba a korábban betöltött katonai kormányzói (premier résident général) tisztségébe. 1921-ben tábornagyi (maréchal de France) rangra emelték. Az arab függetlenedési törekvések következtében 1925-ben elvesztette gyarmati kormányzói pozícióját.
Utolsó évei, temetései
Később részt vett a Benito Mussolini által vezetett fasiszta mozgalomban, ez csorbította megszerzett hírnevét és megbecsülését.
Utolsó éveit saját kastélyában, a lotaringiai Thorey-ben töltötte. Itt hunyt el 1934-ben. Testét először a Condé hercegek mauzóleumában, a nancyi ferences barátok templomában (Église des Cordeliers) helyezték el. Egy évvel később Lyautey marsall földi maradványait nagy tisztelőjének, a marokkói szultánnak kérésére Marokkóba szállították, és Rabatban temették el, nagy állami pompával. 1961-ben de Gaulle tábornok-elnök kívánságára koporsóját hazaszállították Franciaországba, és a párizsi Invalidusok dómjában helyezték örök nyugalomra.
Franciaországban több közterület viseli Lyautey marsall nevét. Lyonban teret, Párizsban sugárutat neveztek el róla. 1985-ben a párizsi Invalidusok dómjával szemben, a Denys Cochin téren felállították Lyatey marsall egész alakos bronzszobrát. A várost, ahol elhunyt, emlékére Thorey-Lyautey-nak keresztelték át.
Jegyzetek
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Louis Hubert Gonzalve Lyautey (francia nyelven). Ministry of Culture
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
- Lyautey életrajza (angol nyelven). Firstworldwar.com. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
Kapcsolódó szócikkek
Francia politikusok az első világháború kezdetétől a Párizs környéki békeszerződésekig | ||
|---|---|---|
| Elnökök | | |
| Miniszterelnökök | René Viviani (1914–15) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · Alexandre Millerand (1920) | |
| Külügyminiszterek | René Viviani (1914) · Gaston Doumergue (1914) · Théophile Delcassé (1914–15) · René Viviani (1915) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Louis Barthou (1917) · Stephen Pichon (1917–20) · Alexandre Millerand (1920) | |
| Hadügyminiszterek | Adolphe Messimy (1914) · Alexandre Millerand (1914–15) · Joseph Gallieni (1915–16) · Pierre Roques (1916) · Hubert Lyautey (1916–17) · Lucien Lacaze (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · André Lefèvre (1920) | |
| Politikusok | ||
.png){kind=small}