Üdvözöljük a Ion Luca Caragiale-ről szóló cikkben, amely témában emberek millióinak érdeklődését váltja ki szerte a világon. Ebben a bejegyzésben alaposan megvizsgáljuk a Ion Luca Caragiale-hez kapcsolódó különböző szempontokat, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásaiig. Ezek mentén lenyűgöző tényeket fedezünk fel, szakértői véleményeket elemezünk és gyakorlati tanácsokat osztunk meg azoknak, akik mélyebben szeretnének elmélyülni ebben az izgalmas témában. Készüljön fel, hogy elmerüljön a Ion Luca Caragiale-ről szóló tudás és felfedezés utazásában. Kezdjük el!
Ion Luca Caragiale | |
Élete | |
Született | 1852. február 1. Haimanale |
Elhunyt | 1912. június 9. (60 évesen) Berlin |
Sírhely |
|
Nemzetiség | román |
Szülei | Luca és Ecaterina Caragiale |
Házastársa | Alexandrina Burelly (1889. január 7.) |
Gyermekei |
|
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | komédia, dráma, karcolat, gúnyvers, vers |
Irodalmi irányzat | naturalizmus |
Alkotói évei | 1873 - 1912 |
Első műve | a Telegraf című újság Curiozități nevű anekdotikus rovatában |
Kitüntetései | Románia Csillaga érdemrend |
Hatottak rá | Edgar Allan Poe, Émile Zola |
Ion Luca Caragiale aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ion Luca Caragiale témájú médiaállományokat. |
Ion Luca Caragiale (Haimanale, 1852. február 1. – Berlin, 1912. június 9.) román író, drámaíró, költő, elbeszélő, újságíró, publicista. A román irodalomtörténet a legnagyobb drámaíróként és az egyik legfontosabb íróként tartja számon.
1852. február 1-jén született a Dâmbovița megyei Haimanale-ban, amely ma az ő nevét viseli. Édesapja, Luca Caragiale, és édesanyja, Ecaterina, színészek voltak. Iskoláit Ploiești-ben és Bukarestben végezte. 1868–1870 között Bukarestben tanult mimikát és szónoklatot nagybátyja, Iorgu Caragiale színiiskolájában. A fiatal Caragiale verseket írt titokban, de irodalmi debütálására csak jóval később került sor.
1870-ben családjával Bukarestbe költözött, és apja kívánságára írnokként helyezkedett el a Prahova megyei bíróságon. Caragiale a Familia folyóiratban debütált, és megismerkedett Mihai Eminescuval, mikor nagybátyjánál súgóként és írnokként dolgozott.
1871-ben apja halála után a Bukaresti Nemzeti Színháznál súgónak és írnoknak alkalmazták. 1873-1875 között a Ghimpele (A tüske) folyóiratnál dolgozott, első versei is itt jelentek meg. A következő években dolgozott az Alegătorul liber (A szabad választó), a Claponul (A kappan), a Timpul (Az idő) című újságoknál is. A színpadon Zűrzavaros éjszaka (O noapte furtunoasă) című művével debütált 1879-ben.
A korszak legfontosabb irodalmi mozgalmának, a Junimea-nak a kiemelkedő tagja volt, melyből 1892-ben elvi okok miatt kivált. 1881–1883 között Neamț és Suceava megyék tanfelügyelője volt, 1885-től a bukaresti Sf. Gheorghe líceumban tanított helyettesként. Ebben az évben, március 12-én, született Maria Constantinescutól törvénytelen fia, Mateiu Caragiale, aki szintén író lett.
1889. január 7-én/8-án összeházasodott egy artista lányával, Alexandrina Burelly-vel. Két lánya született tőle: Ioana (1889. október 24.) és Agatha (1890. november 10.), akik 1891 márciusában diftéria áldozatai lettek. 1893. július 3-án fia született, aki apja nevét kapta – Luca Ion lett. 1889-ben Eminescu halálának évében írta Caragiale az În Nirvana című cikket.
1901-ben plágiummal vádolták meg: a Năpasta (Megtorlás) című művét Kemény István egyik darabja másolmányának tartották. Azonban ez csak rágalomnak minősült és Barbu Ștefănescu Delavrancea védőbeszédének köszönhetően tisztázódott a dolog.
1903-ban Kolozsvárra akart költözni, de végül Berlinbe került, miután egy nagyobb összeget örökölt. 1905. március 14-étől végleg oda költözött. 1912. június 9-én halt meg berlini otthonában, testét a bukaresti Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. 1948-ban a Román Akadémia posztumusz tagjává választotta.