A Jean-Antoine Watteau témája olyan, amely felkeltette az emberek figyelmét és érdeklődését a világ minden tájáról. Történelmi eredetétől a mai relevanciájáig a Jean-Antoine Watteau a terület szakértői viták, elemzések és tanulmányok tárgya volt. A Jean-Antoine Watteau-hez kapcsolódó különféle szempontok, mint a társadalomra gyakorolt hatása, a populáris kultúrára gyakorolt hatása és a technológia fejlődésében betöltött szerepe kiterjedt kutatások és elmélkedések tárgyát képezték. Ez a cikk a Jean-Antoine Watteau fontosságával és relevanciájával kíván foglalkozni és elmélyülni, egy olyan részletes és teljes elemzést kínálva, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy teljes mértékben megértsék ezt a lenyűgöző témát.
Jean-Antoine Watteau | |
Rosalba Carriera: Antoine Watteau portréja | |
Született | 1684. október 10. Valenciennes |
Elhunyt | 1721. július 18. (36 évesen) Nogent-sur-Marne |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Római Díj (1709) |
Halál oka | gümőkór |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Antoine Watteau témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Antoine Watteau (Valenciennes, 1684. október 10. – Nogent-sur-Marne, 1721. július 18.) francia festő. A francia rokokó-festészet egyik jelentős képviselője, fő ihletője a commedia dell’arte, azaz a színházi és az életbeli szerepjátszás. Testvérének (Noël Joseph Watteau, 1689−1756) a fia volt Louis Joseph Watteau, szintén festő, aki Lille-ben tevékenykedett, utóbbi fia pedig François Watteau, ugyancsak festő lett.
Watteau Valenciannes-ban, Jacques-Albert Gérinnél kezdett el megismerkedni a festészettel, de már korán részletes természettanulmányokat folytatott és nagy figyelemmel vizsgálta a németalföldi mestereket, akik munkásságára később is jelentős hatást gyakoroltak.
Miután 1702-ben Párizsba érkezett, eleinte képkereskedőként tartotta fent magát. Később ismerkedett meg Claude Gillot-val, aki felvette tanoncának, de Watteau csak rövid ideig volt Gillot-nál. Claude Audrannál kezdett dekorációfestészetet tanulni, aki a Galerie du Luxembourg megbízásából faldekorációkon, pannókon dolgozott.
Luxemburgban tanulmányozta Rubens festményeit is, aki különösen Watteau színkezelésére volt jelentős hatással. 1708 körül lett Watteau az Académie royale de peinture et de sculpture diákja és kiállítása alkalmával pályázott a Grand prix-ra, de a következő évben csak második helyezést ért el. Ezután szülővárosába költözött, de 1711-ben már ismét Párizsba húzta a szíve.
Charles de La Fosse ösztönzésére pályázott az akadémiai tagságra, ahová fel is vették, de csak 1717-ben lett teljes jogú tag. Ennek oka az volt, hogy ekkorra a már ismert Watteau számos megbízással rendelkezett és az akadémiai felvételhez benyújtandó festményt (Indulás Kíthira szigetéről, Louvre) csak ekkorra tudta elkészíteni.
1716-ban meghívta házába Pierre Crozat műgyűjtő, ahol olyan műértőkkel ismerkedett meg mint, Jean és Pierre-Jean Mariette, Anne Claude de Caylus, Jean de Julienne. 1720 őszén Londonba utazott, ahonnan csak 1721 elején tért vissza.
Antoine Watteau 1721. július 18-án Nogent-sur-Marne Vincennes közelében halt meg tuberkulózisban 36 éves korában. Nevének emlékét egy francia belföldi Trans-Europ-Express-vonat, a Watteau viselte 1978–1991, majd 1993–1995 között.