Jeane Kirkpatrick

Jeane Kirkpatrick
Született	1926. november 19. Duncan
Elhunyt	2006. december 7. (80 évesen) Bethesda
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	politikus diplomata egyetemi oktató politológus
Tisztsége	nagykövet Az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-nagyköveteinek listája (1981. február 4. – 1985. április 1.)
Iskolái	Stephens College (associate degree) Barnard College (alapfokozat) Columbia Egyetem (PhD, politikatudomány) Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete Mt. Vernon Township High School
Kitüntetései	Elnöki Szabadság-érdemrend Defense Superior Service Medal a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora Oklahoma Women's Hall of Fame (1984) Francis Boyer Award (1985) Tomáš Garrigue Masaryk-rend (1998) Library of Congress Living Legend (2000. április)
Halál oka	szívelégtelenség
Sírhelye	Parklawn Memorial Park
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeane Kirkpatrick témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jeane Duane Kirkpatrick (Duncan, Oklahoma, 1926. november 27. – Bethesda, 2006. december 7.) amerikai diplomata.

Pályája

Oklahoma államban született Jeane Duncan néven és a New York-i Barnard College-ben szerzett diplomát. Ezekben az években az Amerikai Szocialista Párt ifjúsági szervezetének tagja volt, de gondolkodása fokozatosan konzervatív irányt vett. 1955-ben ment férjhez Evron Kirkpatrickhez, aki a második világháborúban hírszerzőként szolgált, majd kutatóként dolgozott. Egy évet töltött a párizsi Politikatudományi Intézetben, 1968-ban pedig a Columbia Egyetemen doktorált politológiából. 1967-től kezdve tanított a Georgetown Egyetemen, 1973-tól professzori minőségben. A hetvenes években kezdett aktívan politizálni a Demokrata Pártban, Hubert Humphrey és Henry M. „Scoop” Jackson tanácsadójaként. Az enyhülés megítélése fordította szembe pártjával; kiábrándultságáról és végképp konzervatívvá váló nézeteiről számos cikket írt, melyek közül a leghíresebb a „Diktatúrák és kettős mérce” című esszé, ami olyan komoly hatással volt Ronald Reaganre is, hogy felkérte Kirkpatricket, dolgozzon a kormányzatban. Kirkpatrick a Nemzetbiztonsági Tanács tagja lett, de a nemzetbiztonsági főtanácsadókat is kritizálta nem kellő erélyű fellépésükért. 1981-ben kinevezték az USA ENSZ-nagykövetévé. ENSZ-nagykövetként elítélte Nagy-Britannia falklandi háborúját, valamint ő bizonyította be a világszervezet közgyűlése előtt, hogy az 1983 szeptemberében lelőtt dél-koreai utasszállító gépet csak a szovjet légvédelem lőhette le. Andrej Szaharov úgy köszöntötte az ENSZ-ben, mint akinek „a nevét minden cellában ismerik a Gulagon”. Már megbízatása elején jelezte, hogy csak egyetlen ciklust vállal az ENSZ-ben, így 1984-ben leköszönt és belépett a Republikánus Pártba. Folytatta a tanítást a Georgetownon, valamint a legbefolyásosabb konzervatív intézet, az American Enterprise Institute kutatója lett. 2003-ban sürgette, hogy az Egyesült Államok hivatalosan üzenjen hadat az iszlám fundamentalizmusnak, valamint titkos diplomáciai útra indult azért, hogy különböző arab országok támogatását megszerezze Szaddám Husszein megdöntéséhez.

Írásai

Diplomáciai tapasztalatairól és a nemzetközi kapcsolatokról mintegy 20 könyvet írt. Az amerikai Commentary folyóiratban publikált Diktatúrák és kettős mérce című írása a Szabadság/Harcosok – hidegháborús írások című kötetben jelent meg magyar nyelven 2015 tavaszán.

További információk

• http://www.anb.org/articles/07/07-00824.html

Jegyzetek

Források

• Szabadság/Harcosok – hidegháborús írások (szerk. Békés Márton). Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest 2015.
• Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2015. június 12.)