Ebben a cikkben a Jobboldali populizmus az elemzés központi tengelyévé válik, amely feltárja hatását a mindennapi élet különböző területein. A mai társadalomra gyakorolt hatásától az olyan konkrét területeken való relevanciájáig, mint az oktatás, a politika, a gazdaság vagy a kultúra, igyekszünk feltárni a Jobboldali populizmus által felölelt különféle szempontokat. Részletes elemzéssel és kritikai perspektívával kívánja az olvasó számára széles és sokrétű látásmódot kínálni a Jobboldali populizmus-ről, kiemelve annak pozitív aspektusait, valamint kihívásait és ellentmondásait. Ennek a cikknek az a célja, hogy hozzájáruljon a Jobboldali populizmus-ről folyó vitához és tudáshoz, teret nyitva az elmélkedésnek és az eszmecserének.
A jobboldali populizmus vagy nemzeti populizmus politikai ideológia, amely ötvözi a jobboldali politikát a populista retorikával. A populizmus jelentése: a nép többségi akaratával összhangban tett erőfeszítések - esetlegesen a választók bizalmának megszerzéséért, gyakran kivitelezhetetlen ígéretek tétele. A jobboldali populizmus gyakori eleme az elitellenesség, ez egyébként igaz a baloldali populizmusra is; a baloldali ugyanakkor sokszor a nagyvállalatok és szövetségeseik hatalmát is kifogásolja. A jobboldali populista politikusok jellemzően bevándorlásellenesek, vagy legalábbis a szigorú(bb) bevándorláspolitika hívei. Ugyanakkor sok jobboldali populista egyben a liberális demokrácia eszméjének is a követője.
A jobboldali populista kifejezést főleg azokra a pártokra használják, amelyek nemzeti konzervatívok, protekcionisták Európában gyakran euroszkeptikusak és esetleg iszlámellenesek. A jobboldali populisták támogatják a jóléti állam létrehozását, de csak az arra "érdemesek" számára, amelyet gyakran "jóléti sovinizmus"nak is neveznek. Számos más országban a jobboldali populisták neoliberális álláspontot képviselnek a gazdasággal kapcsolatban.
1990 óta számos jobboldali populista párt került be a nemzeti parlamentekbe (Kanada, Chile, Franciaország, Izrael, Norvégia, Oroszország, Románia, Magyarország) és a kormányt vagy a kormánykoalíciók részét alkotta (Ausztria, Hollandia, Dánia, Olaszország, Lengyelország, Magyarország). A jobboldali populista pártok és szervezetek gyakran ellenzékből cselekszenek, és nagy horderejű, feltűnő maximális igényeket fogalmaznak meg.
A 2008-as gazdasági válság után Európa-szerte erősödtek a jobboldali populista pártok, részben a Nyugat-Ázsiából és Afrikából érkező bevándorlással szembeni növekvő ellenállás, az erősödő euroszkepticizmus és az Európai Unió gazdaságpolitikájával való elégedetlenség miatt. Miután Donald Trump megnyerte a 2016-os amerikai elnökválasztást, a programjában jobboldali populista tendenciák is érvényesültek.
Számos kutató rámutat arra, hogy a jobboldali populisták beszédeikben egy bizonyos viselkedési stratégiához ragaszkodnak, ami egyben megkülönbözteti őket az általános háttértől. Ezek a populista politikusok gyakran azt hangsúlyozzák, hogy ők a "nép hangját" képviselik, és az ő érdekeiket fejezik ki az elittel szemben.
Wilhelm Heitmeyer német szociológus, professzor a jobboldali populizmus kifejezést homályosnak tartja, ehelyett tekintélyelvű nemzeti radikalizmusról beszél.
Nem teljes lista jobboldali populista pártokrólː