A mai világban a Politikai ideológia egyre szélesebb körben érdeklődő témává vált. Relevanciája a személyestől a szakmai szféráig terjed, és a mindennapi élet különböző területeit érinti. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Politikai ideológia még nagyobb jelentőséget kapott, vitákat, kutatásokat és fejlesztéseket generálva, amelyek megváltoztatták a témával kapcsolatos felfogásunkat és megközelítésünket. Ebben a cikkben a Politikai ideológia-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, hogy elmélyülhessünk a mai világban relevanciájában és következményeiben.
Politikai eszmék (ideológiák) célja az (érvényes vagy a mindenkori) az emberi társadalom működtetésének a megismerése, és ennek alapján, irányelveket állapít meg. Legtöbbször valamely társadalmi struktúrán belüli csoport (rend, osztály, réteg, politikai csoport) érdekét tükrözi, s egyben sajátos szemléletmódját, valamint a végső célját hirdeti.
Társadalmi szerepe
A modern társadalmak sokszínű politikai tagozódása érdekviszonyok alapján történik, melynek létjogosultságát politikai ideológiákkal támasztják alá. A politika tevékeny szereplői politikai ideológia segítségével teszik elfogadhatóvá közéleti szerepüket és indokolják az érvényes társadalmi berendezkedés és közösség fenntartását, módosítását, átalakítását, illetve megdöntését. A politikai ideológia általában foglalkozik a társadalom közösségeinek és tagjaik gondjának, bajának, felemelkedésének a megoldásával, a társadalmi viszonyokkal, esetleg hirdeti a hívei elsődlegességét, vagy éppenséggel határozottan elutasíthat másokat vagy azok politikai ideológiáját.
A politika ideológiák osztályozása
A változtatásra való nyitottságuk szerint
Az átalakításokra való hajlandóság
Konzervativizmus a kialakult társadalmi rendszer tisztelete a fennálló bajok ellenére, amely a gyökeres átalakítások (felforgatás) kockázatainak a megelőzése. A status quo fenntartását jelenti.
Radikalizmus eszmerendszer, amely a fennálló társadalmi rendszer vagy annak valamelyik szegmensének gyökeres, következetes akár a szélsőségekig elmenő átalakításának az elve.
Leninizmus meghatározza a kommunizmushoz vezető forradalmi utat.
Trockizmus A kapitalizmus világméretű megdöntése nélkül nem lehetséges létrehozni a kommunista társadalmat.
Az egyesülésre való hajlandóság
Konnacionalizmus a nacionalizmusok és a nemzetek összefogását szorgalmazza.
nemzetközi osztályegysége és szolidaritása a burzsoázia uralmának megdöntéséért;
a népek együttműködésének és barátságának, a nemzetek önkéntes egyesülésének védelmezése.
Luxemburgizmus az internacionalizmusra, a kommunizmus és a szociáldemokrácia nemzetközi összefogására helyezte a hangsúlyt.
Szinkretizmus a vallástudományban, vagy a politikában az eltérő vagy ellentmondó nézetek összeegyeztetésére irányuló törekvés neve.
Új Jobboldal az európai nemzetek megbékélését és összefogását hirdeti.
A gondoskodási módjuk szerint
Baloldal
Baloldali ideológia a közösség szerepvállalását jelenti a kiszolgáltatottak boldogulásában, vagyis az újraelosztás a társadalmi szolidaritás fontossága.
Anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével.
Kommunizmus az osztálynélküli társadalom olyan társadalom, ahol a megtermelt javakból mindenki szükségletei szerint részesedik.
Keresztényszocializmus a kereszténység szociális tanításainak terjesztése és megvalósítása.
Paternalizmus hogy nem kellett komolyan gondolkodni saját életünkről, jövőnkről, mert a gondoskodó állami intézményeink mindezt megteszik helyettünk. A „gazdag” államtól kell mindent kérni, hiszen ez a feladata és megvannak hozzá a lehetőségei.
Szocializmus közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése.
Libertárius konzervativizmus gazdaságilag és a szabadságot tekintve libertarianizmus, inkább csak életmódjában konzervatív, azaz nem veti el a konzervatív kulturális értékeket.
Iszlamizmus az iszlám jog (saría) érvényesítésének szükségességét a társadalom minden szegmensében.
Klasszikus liberalizmus az alkotmányosan korlátozott állam és az egyéni szabadságjogok hirdetője.
Kemalizmus hat vezérelv, mely meghatározza a Török Köztársaság ideológiai irányvonalát.
Liberalizmus az egyén szabadságát jelölik meg, mint a legfontosabb politikai célt.
Kulturális liberalizmus az egyéni jogokra összpontosít, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra, mint a nemi szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, az államnak az egyén magánéletébe való behatolása elleni szabadság.
Neoliberalizmus nem is feltétlenül liberálisak például az egyéni jogok tekintetében.
Politikai liberalizmus a korábbi isteneredetű felfogással szemben szerinte a társadalom és a törvények kiindulópontja az egyén, akinek jogai a természetjogon alapulnak.
Libertarianizmus az egyén minden tekintetben megelőzi az államot, vagy emberek bármilyen csoportját.
Libertárius paternalizmus az állam segíthet meghozni azokat a döntéseket, amelyeket az egyén maga meghozna, ha meglennének hozzá a képességei.
Paleolibertarianizmus elutasítják az állami beavatkozást az egyén élet- és szabadságjogaiba.
Piaci anarchizmus összeegyezteti az állam eltüntetésének igényét a szabad piaccal, az állami monopóliumokat versenyszellemű magánintézményekkel helyettesíti a rendőri védelem, igazságszolgáltatás és egyéb védelem területén.
Royalizmus a fennálló rendszerrel szemben a királyság államformájának támogatása, illetve a létező királyságban annak támogatása.
Anarcho-szindikalisták a bérrendszer és a termelőeszközök magántulajdonának eltörléséért küzdenek.
Baloldali libertarianizmus a természeti erőforrások elosztását tekintve egalitárius elv, miszerint senki sem igényelhet magántulajdont ezek felett mások hátrányára.
Gazdasági liberalizmus alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.
Geolibertarianizmus minden föld közös tulajdon, amihez mindenkinek egyenlő joga van, ezért annak használatáért az egyéneknek adót kell fizetniük a közösség javára.
Kapitalizmus a termelési tényezők többségében magántulajdonúak.
Libertárius szocializmus Az egyenlőséget úgy érik el, hogy megszüntetik a magántulajdonhoz való jogot, a termelési módot a munkásosztály és a társadalom, mint egész ellenőrzi.
Populizmus egy antielitista politikai ideológia, legfőbb nézete szerint a népet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való beleszólástól, ennél fogva a populisták elsőszámú célja a gazdasági, politikai és egyéb (köz)intézmények „visszahódítása” az „elittől” a „népnek”.
Demokratikus centralizmus az érintett tagság legszélesebb körének véleményét tükrözzék, egyúttal azok végrehajtásában a szervezet tagjai egységesen vegyenek részt.
Marxizmus–leninizmus a kulcsszerepet a proletárdiktatúra élcsapata, a kommunista párt viszi.
Tanácskommunizmus a tanácskommunizmus hívei szerint az államhatalom gyakorlásának módja a munkástanácsok rendszere, nem a kommunista párt által vezetett proletárdiktatúra.
Sztálinizmus az osztályharc folytatódásának elve a kommunista hatalomátvétel után.
Nemzetiszocializmus a zsidóság elleni fajgyűlölet és a nemzet fogalmának előtérbe helyezése.
Rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.
Sovinizmus alatt általában a hazafiság fanatikus megnyilvánulását értik, a haza vagy nemzet elvakult imádatát, kritika nélküli csodálatát tükröző, annak felsőbbrendűségét hirdető nézeteket.
Elutasító álláspont
Anticionizmust gyakran jellemzik úgy, mint Izrael, mint zsidó állam fennállását ellenző nézetet.
Internacionalizmus küzdelem a sovinizmus ellen, a nacionalista elzárkózás, szűklátókörűség, elkülönülés ellen.
Irredentizmus egy, vagy több más ország fennhatósága alatt álló terület(ek) akár erőszakos annexióját hirdeti egy másik országhoz.
Neokonzervativizmus a világot kétfelé osztotta, a jót képviselő nyugati típusú liberális demokráciákra, s a gonosz tengelyét alkotó, közvetlen fenyegetést jelentő legrosszabbakra. Nem tettek különbséget a fasiszta és a kommunista totalitarizmus között.
Nemzetiszocializmus a demokrácia korlátozása, ennek következményeként a nem együttműködő politikai pártok, szakszervezetek, és sajtótermékek megszüntetése.