Ebben a cikkben elmélyülünk a Kisebbség lenyűgöző világában, azzal a céllal, hogy feltárjuk a fogalom különböző aspektusait, jelentéseit és következményeit. Az eredetétől a mai relevanciájáig részletesen és kimerítően foglalkozunk a Kisebbség minden aspektusával, azzal a céllal, hogy teljes körűen megértsük ezt a témát. Elemzésekkel, elmélkedésekkel és konkrét példákkal igyekszünk átfogó és gazdagító látásmódot kínálni az olvasónak, amely lehetővé teszi a Kisebbség ismereteinek és a jelenkori kontextusban való relevanciájának elmélyülését.
A kisebbség társadalmi értelemben egy adott társadalmon belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (például etnikai, vallási vagy egyéb) csoport.
A nemzetiség egy adott állam területén az államalkotó nemzethez vagy nemzetekhez képest kisebbségben élő etnikai csoport. Ma körülbelül egymilliárd ember él a világon olyan helyzetben, hogy nem tartozik az államalkotó néphez, hanem valamely nemzetiség tagja.
A nemzetiség két típusa:
Európában a nemzetiségek ügye pártpolitikai, sőt Európai Uniós politikai témává vált, számos kisebbségvédelmi szervezet (pl. ombudsman, kisebbségi önkormányzat) foglalkozik velük a társadalmi béke és együttélés elősegítése érdekében.
A magyar történelem során nemzeti, etnikai és vallási (felekezeti) kisebbségek alakultak ki többek között a betelepítések eredményeképpen. A betelepülők onnantól kezdve érezhették magukat elfogadottaknak és biztonságban lévőknek, hogy földet és ingatlant sikerült vásárolniuk. Egyes betelepítettek, például a kunok, szászok, svábok viszonylag kedvező helyzetbe kerültek, mivel a betelepítésük földtulajdon megadásával járt. A cigányság viszont ebből eleve kimaradt.
A kisebbségi kérdés egyik első tudományos kutatója Faluhelyi Ferenc volt, aki 1936-ban az utódállamokban élő magyarság helyzetének bemutatása céljából a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen megalapította a Kisebbségi Intézetet.