A Kovács László (operatőr) keretein belül ma nagyon aktuális és érdekes témát találunk. Ez a téma vitákat, vitákat és reflexiókat generált különböző területeken, a politikától a tudományig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat. Ez egy olyan téma, amely arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk az élet alapvető aspektusairól, megkérdőjelezzük hiedelmeinket, és választ keressünk olyan kérdésekre, amelyek a történelem során végigkísértek bennünket. Ebben a cikkben igyekszünk elmélyülni a Kovács László (operatőr)-ben, feltárva annak különböző aspektusait, elemezve következményeit, valamint kritikus és elemző pillantást vetve egy olyan témára, amely mindannyiunkat foglalkoztat.
Kovács László | |
Született | 1933. május 14. Cece |
Elhunyt | 2007. július 22. (74 évesen) Beverly Hills, Kalifornia |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | operatőr |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1956) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kovács László (Cece, 1933. május 14. – Beverly Hills, Kalifornia, 2007. július 22.) magyar származású, amerikai operatőr.
A film iránti vonzódása 10 éves korában kezdődött, amikor falujában hétvégenként az iskolatermet ideiglenes vetítőteremmé alakították át, melynek rendszeres látogatója lett; egyetlen filmet sem hagyott ki. Középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte. A kötelező tantárgyak nem nagyon érdekelték; előbb-utóbb egy moziban kötött ki – nem volt ritka, hogy naponta két-három filmet is megnézett. Rossz bizonyítványa ellenére – másodszori kísérletre – felvették a Filmművészeti Akadémia dráma- és filmművészet szakára.
1956 nyarán végezte el az Akadémiát, Illés György tanítványaként. Korábbi iskolatársával (és későbbi operatőr kollégájával), Zsigmond Vilmossal az 1956-os forradalom eseményeit fotózta és filmezte 35 mm-es kamerával Budapesten. A forradalom leverése után el kellett hagyniuk az országot: Ausztriába menekültek, ahova magukkal vitték a forgatott anyagot. A tekercsek egy része elveszett (nagy része már visszakerült a magyar filmarchívumba) egy részét pedig amerikai producer vette meg (a film 1961-ben került adásba a CBS-en).
1957-ben érkezett az USA-ba és kapott politikai menedékjogot; 1963-ban szerzett amerikai állampolgárságot. Karrierje nehezen indult, előbb New Yorkban dolgozott koszt-kvártélyért egy fényképésznél, ahol filmet hívott elő, papírra nyomtatott, majd portrékat, igazolványképeket készíthetett. Ezt követően Seattle-be költözött, ahol egy 16 mm-es filmlaborban kapott munkát. 1958-ban Zsigmond hívására Hollywoodba költözött. Kezdetben 16 mm-es egészségügyi és oktatófilmeket forgatott, később áttért az „alacsony költségvetésű” filmekre.
Az áttörést Dennis Hopper filmje, a Szelíd motorosok hozta meg számára 1969-ben. Azóta több mint 70 film készítésében működött közre; közöttük olyan kiemelkedő alkotások találhatók, mint az Öt könnyű darab, a New York, New York, a Papírhold, a Szellemirtók, a Ruby Cairo és a Szabadítsátok ki Willyt! 2..
2002-ben meghívták a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijébe.
2005 októberében – életműve elismeréseként – Illés György, Tóth János és Zsigmond Vilmos társaságában Legenda-díjban, egy évvel rá, a forradalom 50. évfordulója alkalmából pedig Arriman-díjban részesült.
Utolsó, 2006-ban forgatott filmje – melynek producere is volt – az 1956-os forradalomnak emléket állító dokumentumfilm: Torn from the Flag. Várhatóan 2008-ban készül el egy dokumentumfilm róla és Zsigmondról, Laszlo & Vilmos: The Story of Two Refugees Who Changed the Look of American Cinema (László és Vilmos: két menekült története, akik megváltoztatták az amerikai mozi arculatát) címmel.