Ebben a cikkben szeretnénk feltárni a Ladislav Ballek-et, és mélyebben elmerülni annak különböző aspektusaiban és jelentéseiben. A Ladislav Ballek olyan téma, amely ma sok ember figyelmét felkeltette, és nagy érdeklődést váltott ki a társadalomban. Ebben a cikkben elemezzük a Ladislav Ballek különböző megközelítéseit és szempontjait, valamint annak fontosságát a különböző kontextusokban és kutatási területeken. Azt is megvizsgáljuk, hogyan alakult az idők folyamán, és hogyan befolyásolta az emberek mindennapi életét. Röviden: elmélyülünk a Ladislav Ballek világában, hogy megértsük jelentőségét és hatását a modern társadalomra.
Ladislav Ballek | |
Élete | |
Született | 1941. április 2. Terény |
Elhunyt | 2014. április 15. (73 évesen) Pozsony |
Nemzetiség | szlovák |
Házastársa | Anna Dianišková (1942–) |
Gyermekei | Rastislav Ballek (1971–) |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény novella |
Irodalmi irányzat | realizmus |
Első műve | Útek na zelenú lúku (Menekülés a zöldellő rétre) |
Fontosabb művei | Južná pošta (Posta délen) Pomocník. Kniha o Palánku A segéd. Egy könyv Palánkról Agáty. Kniha druhá o Palánku Agátha. Második könyv Palánkról |
Kitüntetései | Pribina kereszt II. osztálya |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladislav Ballek témájú médiaállományokat. |
Ladislav Ballek portré Az idős Ladislav Ballek |
Ladislav Ballek (magyarul: Ballek László) (Terény, 1941. április 2. – Pozsony, 2014. április 15.) szlovák író, politikus és diplomata. Nevéhez kötődik a realizmus újjáéledése 1968 után a szlovák irodalomban.
Az apja Árvából származott, az anyja Szepesből. A gyermekkorát Dél-Szlovákiában, Gyűgyön és Ipolyságon töltötte. 1947-ben Ipolyságban általános iskolába járt, 1955-ben középiskolában tanult. 1959 és 1963 között Besztercebányán tanulmányozta a szlovák nyelvet, a történelmet és a művészetet. A sorkatonai szolgálat letelte után egy évet tanított a habovkai általános iskolában. 1966-ban lett a Csehszlovák Rádió besztercebányai stúdiójának szerkesztője. Megházasodott, feleségül vette Anna Dianiškovát (1942–). A bemutatkozó kötete az Útek na zelenú lúku (Menekülés egy zöld rétre), amellyel megnyerte az Ivan Krask-díjat, valamint a Szlovák Írói Kiadó Díját. 1968 és 1972 között a Közép-Szlovák Smer regionális napilap kulturális részlegének szerkesztője. 1972-től a Slovenský spisovateľben (Szlovák Írói Kiadó) dolgozott. 1977-től 1980-ig a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának irodalmi osztályának vezetője volt, 1980-től pedig a Szlovák Irodalmi Alap igazgatóhelyettese. 1984-től a Szlovák Írók Szövetségének (ZSS) főtitkára, egészen annak 1989-es megszűnéséig.
1992 és 1994 között a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának tagja a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselője (SDĽ) volt. Később az egyetemi oktató lett, az 1991–1992 tanévben előadásokat tartott a Nyitrai Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszékén, ugyanakkor Szegeden is dolgozott. A parlament elhagyása után 1994 és 1997 között a pozsonyi Comenius Egyetem Oktatási Karának Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszékén dolgozott. 1993-ban az Alapítvány elnökévé és a Ladislav Novomeský Társaság elnökévé vált. 1997-ben előadást tartott a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán.
1998-ban sikertelenül jelöltette magát a Szlovák Köztársaság elnökének. Pályafutása diplomáciai szolgálatban fejeződött be, amikor 2001-től 2008-ig Szlovákia nagykövete volt Csehországban. 2014. április 15-én halt meg Pozsonyban.
Első műveit egyetemi évei alatt írta, 1964-ben publikálta első történetét, három évvel később pedig az első regényét: Útek na zelenú lúku. Az 1970-es években közismert íróvá vált Szlovákiában. A lírikus, pszichologizáló realizmus képviselője, alkalmazta a metaforikus moralitást. Haladó gondolkodóként az egy államban élő nemzetiségek együttélésének szükségességét hirdette. A szlovák dél költője volt. Munkásságának csúcspontja: a Južná pošta (Posta délen, 1974) című novelláskötete, a Pomocník (Kniha o Palánku alcímmel, 1977) és az Agáty című regénye. A Lesné divadlo (1987) és a Čudný spáč zo Slovenského raja (1990) kötetlenül kapcsolódik a kiemelkedő három műhöz. Utolsó regénye a Trinásty mesiac 1995-ben jelent meg.
A műveit cseh, lengyel, orosz, német, magyar, ukrán, bolgár, román és észt nyelven tették közzé.
A segéd (Pomocník) 1981-es filmváltozatát Zoroslav Záhon rendezte, a segédet Koncz Gábor alakította. A regény színpadi változatát többek között a Komáromi Jókai Színház mutatta be 2011-ben A hentessegéd címmel.
A Posta délen (Južná pošta) művéből 1987-ben Stanislav Párnický forgatott nagy sikerű filmet.