Ma a Lucretia Mott nagyon fontos és érdekes téma. Megjelenése óta sok ember figyelmét felkeltette, és számos területen vita tárgyává vált. Ez a jelenség szakértők és rajongók érdeklődését egyaránt felkeltette, és kiterjedt vitát váltott ki a következményeiről és következményeiről. A Lucretia Mott bebizonyította, hogy jelentős hatással van a modern társadalomra, és befolyása egyre nyilvánvalóbbá válik a mindennapi élet különböző területein. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Lucretia Mott-et és relevanciáját a jelenlegi környezetben, elemezve fejlődését, kihívásait és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit.
Lucretia Mott | |
Joseph Kyle festménye (1842) | |
Született | 1793. január 3. Nantucket |
Elhunyt |
Philadelphia |
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa | James Mott |
Gyermekei | hat gyermek:
|
Szülei | Anna Folger Thomas Coffin |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Oakwood Friends School |
Kitüntetései | National Women's Hall of Fame (1983) |
Halál oka | tüdőgyulladás |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucretia Mott témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lucretia Mott, születéskori nevén Lucretia Coffin (Nantucket, 1793. január 3. – La Mott , 1880. november 11.) amerikai kvéker abolicionista, nőjogi aktivista, társadalmi reformokért küzdő aktivista. A nők társadalmi helyzetének megváltoztatásával akkor kezdett foglalkozni, amikor 1840-ben több más nővel együtt kizárták a rabszolgaságellenes világkongresszusról . 1848-ban Jane Hunt meghívta egy gyűlésre, amely a nők jogairól szóló első nyilvános rendezvényhez, a Seneca Falls-i kongresszushoz vezetett; itt Mott az egyik társszerzője és aláírója volt az Érzelmek nyilatkozatának .
Szónoki tehetsége révén (fiatalkorában kvéker prédikátor volt) fontossá vált az abolicionisták, feministák és reformmozgalmárok között. Amikor az Amerikai Egyesült államok 1865-ben megszüntette a rabszolgaságot, azt javasolta, hogy a volt rabszolgák, férfiak és nők egyaránt, kapjanak választójogot. 1880-ban bekövetkezett haláláig a reformmozgalmak központi alakja volt.
Lucretia Coffin 1793. január 3-án született Nantucketben (Massachusetts), Anna Folger és Thomas Coffin második gyermekeként. Unokatestvére, Benjamin Franklin, egyike volt az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának megszövegezőinek és aláíróinak, míg a rokonság más tagjai hűségesek maradtak a brit koronához.
13 éves korában a kvékerek által irányított Nine Partners iskolába küldték. Tanulmányai végeztével tanárként dolgozott. Amikor rájött, hogy az iskola férfi tanárai lényegesen nagyobb fizetést kaptak, mint a tanárok, elkezdett érdeklődni a női jogok iránt. Családja Philadelphiába költözött; ekkor Lucretia és egyik tanártársa, James Mott követték őket.
1811. április 10-edikén Lucretia Coffin és James Mott házasságot kötöttek. Hat gyermekük született, akik közül öt érte meg a felnőttkort. Gyermekeik, szüleik példáját követve, mindannyian részt vettek a rabszolgaellenes mozgalomban és más reformmozgalmakban.
A kvékerek többségéhez hasonlóan, Lucretia Mott gonosznak tartotta a rabszolgaságot. Részben Elias Hicks prédikátor hatására más kvékerekkel együtt nem volt hajlandó gyapotruhát, nádcukrot és rabszolgák által előállított más termékeket használni. 1821-ben maga is kvéker prédikátor lett. Prédikátorként sokat utazott, és beszédeiben hangsúlyozta a belső fényt, azaz az isteni jelenlétet minden egyes emberben. Prédikációiban megemlítette rabszolgaságellenes nézeteit is. 1833-ban az Amerikai Rabszolgaságellenes Társaság (American Anti-Slavery Society) alakuló ülésén Lucretia Mott volt az egyedüli női felszólaló. Rövid idővel az ülés után megalakult a Philadelphiai Női Rabszolgaságellenes Társaság, amelynek egyik alapítója Lucretia Mott lett. A társaság jó kapcsolatokat ápolt a philadelphiai fekete közösséggel, és Lucretia Mott maga is gyakran prédikált a fekete gyülekezetekben.
1840. júniusban részt vett a londoni rabszolgaságellenes világkongresszuson. Mott egyike volt a hat női küldöttnek, de a gyűlés előtt a férfiak megszavazták, hogy kizárják az amerikai nőket a résztvevők közül, akiknek egy elkülönített helyen kellett ülniük. A rabszolgaságellenes mozgalom vezetői ugyanis nem akarták, hogy a női jogok kérdését összekapcsolják a rabszolgaság eltörlésével, és így elvonják a figyelmet az abolicionizmusról. Ugyanakkor több amerikai férfi tiltakozott a nők kizárása ellen, és egyesek velük együtt az elkülönített helyen ültek.
Hazatérve az Egyesült Államokba, megújult erővel folytatta a rabszolgaság elleni küzdelmét. Férjével együtt vállalták, hogy házuk a menekült rabszolgákat segítő földalatti vasút egyik állomása legyen. (1856-ban azonban Mott nyilvánosan elutasította a szökevény rabszolgák megsegítését, amit a libériai gyarmatosításhoz hasonlított, mert úgy vélte, hogy egyik sem képes hatékonyan küzdeni a rabszolgaság ellen.) Folytatta előadásait a jelentősebb északi városokban, emellett a rabszolgatartó államokba is elutazott, ahol szintén előadásokat tartott, és találkozókat szervezett rabszolgatulajdonosokkal is, akikkel a rabszolgaság erkölcsi kérdéseiről beszélgetett.
A londoni rabszolgaellenes kongresszuson ismerkedett meg Elizabeth Cady Stantonnal , aki azért küzdött, hogy egyszerűbbé tegye a válást, és biztosítsa a nők gyermekfelügyeleti jogát. Míg a korai feministák közül néhányan nem értettek egyet Cady Stanton javaslataival és botrányosnak tartották ezeket, Lucretia nagyon bízott Elizabeth Stanton ösztöneiben és meglátásaiban a nők jogait illetően.
1848-ban Mott és Cady Stanton megszervezte a Seneca Falls-i kongresszust, az első női jogi kongresszust, és Mott egyike volt a kongresszus által elfogadott Érzelmek nyilatkozatának . A következő évtizedekben a női jogi mozgalom fő célja a nők választójogának elfogadtatása állt.
1850-ben jelent meg Mott Discourse on Woman című pamfletje, amelynek tárgya a nők korlátozása az Egyesült Államokban volt.
A polgárháború után, 1866-ban Mott, Stanton, Susan B. Anthony és Lucy Stone megalapította az Egyenlő Jogok Amerikai Társaságát (American Equal Rights Association, AERA); a társaság első elnöke Lucretia Mott lett. Az elnökségről 1868-ban lemondott, amikor Stanton és Anthony egy ellentmondásos megítélésű üzletemberrel, George Francis Trainnel szövetkezett.
Mott pacifista volt, és az 1830-as években részt vett a New England Non-Resistance Society gyűlésein. Ellenezte a Mexikó elleni háborút. A polgárháború után egyik fő szószólója volt az 1866-ban alapított Universal Peace Unionnak .
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucretia Mott című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.