Ez a cikk a Mónus Illés témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt nagy jelentőségűvé vált. A Mónus Illés megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki és heves vitákat váltott ki a közvéleményben. A kutatás során a Mónus Illés-hez kapcsolódó különböző szempontokat, valamint a különböző kontextusokban gyakorolt hatásait elemzik. A Mónus Illés jelenlegi és jövőbeli perspektívái is szóba kerülnek, hogy átfogó képet adjunk erről a jelenleg jelentős témáról.
Mónus Illés | |
Született | Brandstein Illés 1888. március 12. Balta |
Elhunyt | 1944. november 2. (56 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | politikus, újságíró |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mónus Illés témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mónus Illés, álnevén Ács Tamás, születési nevén Brandstein Illés (Balta, Orosz Birodalom, 1888. március 12. – Budapest, 1944. november 2.) szociáldemokrata politikus, újságíró.
Brandstein Márkus és Letvinski Jeda gyermeke. A ma Ukrajna odesszai területében található Balta nevű településen született zsidó családban. A család az akkori cári oroszországi pogromok elől még Illés egyéves kora előtt Magyarországra költözött. Illést Mónus József cipész fogadta örökbe, ő később a magyarországi cipészek egyesületének titkára lett. Illés őt követve, mint cipőfelsőrész-készítő, Újpesten kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság alatt nem tartozott pártja balszárnyához, de Peyer köréhez sem. A bőrmunkások szakszervezetében és 1922 és 1927 között a Szociáldemokrata Párt vezetőségében is töltött be tisztségeket. 1926-ban áttért az evangélikus vallásra. 1919 és 1938 között a Bőripari Munkás című szaklap szerkesztője volt, közben pedig 1934-től 1938-ig a Szocializmus illetve szintén 1934-től egészen 1939-ig a Népszava szerkesztője is volt. Mint pártja ideológusa számos füzetet írt.
1944 őszén a Gestapo letartóztatta, a rabságból azonban október 15-én megszökött. A nyilasok a nyilas puccs után hamar elfogták, és kivégezték.
1938. augusztus 12-én Budapesten házasságot kötött Koronya Jolánnal, Koronya Antal és Kubrák Erzsébet lányával. Felesége az 1945-ös választás után – már megözvegyülten – tagja lett a Nemzetgyűlésnek, két évvel később szintén bejutott a törvényhozásba. 1948. február 23-án az Országgyűlés háznagyának nevezték ki.
Budapest XVII. kerületében, Rákoskeresztúron az Újlak utca közelében teret neveztek el róla a rendszerváltás után. A tér nevét a Fővárosi Közgyűlés 2011-ben Dr. Kósa Pál térre változtatta.
Bonyhádon, Mándokon és Győrben, valamint Tiszaörsön (Jász-Nagykun-Szolnok) utca őrzi nevét.