A mai világban a Mihail Kogălniceanu olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Hatása különböző területeken tükröződik, a politikától és a gazdaságtól a tudományig és a kultúráig. A technológia fejlődésével a Mihail Kogălniceanu témája még aktuálisabbá vált, és lelkesedést és aggodalmat vált ki az emberekben. A történelem során a Mihail Kogălniceanu számos tanulmány és elemzés tárgya volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy szélesebb és mélyebb képet kapjunk fontosságáról és mai hatásáról. Ebben a cikkben a Mihail Kogălniceanu-hez kapcsolódó különféle szempontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, hogy jobban megértsük a világunkra gyakorolt hatását.
Mihail Kogălniceanu | |
Egyesült Román Fejedelemség miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1863. október 11. – 1865. január 26. | |
Előd | Nicolae Creţulescu |
Utód | Constantin Bosianu |
Egyesült Román Fejedelemség külügyminiszter | |
Hivatali idő 1876 1877 – 1878 | |
Született | 1817. szeptember 6. Jászvásár |
Elhunyt | 1891. július 1. (73 évesen) Párizs |
Sírhely |
|
Párt | Nemzeti Liberális Párt |
Foglalkozás | |
Iskolái | Humboldt Egyetem |
Mihail Kogălniceanu aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Kogălniceanu témájú médiaállományokat. |
Mihail Kogălniceanu (Jászvásár, 1817. szeptember 6. – Párizs, 1891. június 20.) román történész, író, újságíró, politikus. Fontos szerepet játszott az 1848-as forradalomban és a Román Fejedelemségek egyesítésében. Egy ideig miniszterelnök volt, aztán külügyminiszter lett. Nevét sok romániai település viseli.
Ilie Kogălniceanu moldáv bojár fia, Jászvásáron (Iași) született. Itt kezdte meg tanulmányait és itt ismerkedett meg Vasile Alecsandrival és Alexandru Ioan Cuzával. Azután külföldön tanult tovább: a franciaországi Lunéville-ben, majd Németországban a berlini Humboldt Egyetemen.
Az ő nevéhez fűződik a „Dacia literară” irodalmi folyóirat létrehozása, ahol együtt dolgozott többek közt Alecsandrival, Ion Ghicával, Costache Negruzzival – ez utóbbival nyomtatta ki Dimitrie Cantemir, Grigore Ureche és Miron Costin román krónikások munkáit.
1840-ben a Jászvásári Nemzeti Színház társigazgatója lett (Alecsandrival és Negruzzival együtt). Részt vett az 1848-as forradalomban, majd a Román Fejedelemségek egyesítését igyekezett véghezvinni. Cuza uralkodása alatt 1863 és 1865 között miniszterelnök volt, s fontos reformokat vezetett be, például az agrárreformot, az egyházi birtokok államosítását és az iskoláztatási törvényt. 1868-ban a Román Akadémia tagja lett. I. Károly alatt külügyminiszter volt (1876, 1877–1878), ő kiáltotta ki a Román Királyság függetlenségét az orosz–török háború lezártával, melyet 1878-ban a berlini szerződésben ismertek el.
1891-ben Párizsban halt meg, miközben megoperálták. Holttestét szülővárosában, Jászvásáron helyezték nyugalomba. Nevét ma számos település és építmény őrzi, többek közt a Constanța megyei Mihail Kogălniceanu település 1962-ben felépült repülőtere.