Mai cikkünkben a Nagy Marianna (műkorcsolyázó)-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az idők során kétségtelenül sok ember érdeklődését felkeltette. Ezt a témát különböző nézőpontokból tárgyalták, és széles körű vitát váltott ki a társadalomban. Az évek során a Nagy Marianna (műkorcsolyázó) tanulmányok és kutatások tárgya volt, ami fontos felfedezésekhez és előrelépésekhez vezetett ezen a területen. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nagy Marianna (műkorcsolyázó) különböző aspektusait, és elemezzük az élet különböző területeire gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgálunk néhány, a Nagy Marianna (műkorcsolyázó)-hez kapcsolódó legrelevánsabb szempontot, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a témáról.
Nagy Marianna | |
Született | 1929. január 13. Szombathely |
Elhunyt | 2011. május 3. (82 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | műkorcsolyázó |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Marianna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Nagy Marianna, Bagdi Lajosné (Szombathely, 1929. január 13. – Budapest, 2011. május 3.) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok műkorcsolyázó, edző, Nagy László műkorcsolyázó húga.
1943-tól a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE), 1949-től a MÉMOSZ SE (Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége Sport Egyesület), 1951-től a Budapesti Építők, 1953-tól a Csepeli Vasas, illetve a Csepel SC műkorcsolyázója volt.
1947 és 1958 között szerepelt a magyar válogatottban. Testvérével, Nagy Lászlóval versenyzett, páros műkorcsolyázásban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartoztak. Három téli olimpián vettek részt, 1952-ben Oslóban, majd 1956-ban Cortina D’Ampezzoban a harmadik helyen végeztek. Az 1950. évi oslói és az 1955. évi budapesti Európa-bajnokságon aranyérmesek lettek. Pályafutásukat az 1958-as pozsonyi Európa-bajnokság után fejezték be.
Visszavonulása után 1966-ig a Magyar Jégrevü vezető szólistája volt. 1956-ban a Testnevelési Főiskolán edzői, majd 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett, és a Budapesti Petőfi, később a BSE (Budapest Sport Egyesület) vezetőedzője lett. 1970-től egyúttal a Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézetében a műkorcsolya szakelőadója volt. 1977-től 1984-ig a Jászberényi LEHEL SC (később JLSE Jászberény Lehel Sport Egyesület) sikeres vezetőedzője. Ezen időszak alatt munkásságával és odaadásával mind páros- mind egyéni műkorcsolyázásban utánpótlás korosztályokban több bajnoki győzelemhez és rengeteg egyéb helyezéshez segítette tanítványait.
1984-ben történt nyugalomba vonulása után Szegeden, később Szombathelyen utánpótlásedzőként tevékenykedett.
Szerepelt a Téli rege (1953, rendező: Bodrossy Félix) és a Napfény a jégen (1961, rendező: Bán Frigyes) című filmekben.
Életéről és sikereiről Jégkirálynő címmel Boros Ferenc és Horváth Zoltán szombathelyi alkotópáros készített filmet.