Ebben a cikkben a 1952. évi téli olimpiai játékok lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai relevanciájáig megvizsgáljuk a 1952. évi téli olimpiai játékok-hez kapcsolódó összes szempontot, és azt, hogy hogyan hatott a társadalom különböző területeire. Elemezni fogjuk a fejlődését az idők során, a 1952. évi téli olimpiai játékok különböző perspektíváit, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk lehetséges jövőbeli következményeit és a modern társadalomban betöltött szerepét. A releváns adatokkal és elemzésekkel ez a cikk teljes és részletes áttekintést nyújt a 1952. évi téli olimpiai játékok-ről, hogy megértse annak fontosságát a mai világban.
Oslo két másik pályázó város ellenében nyerte el az 1952-es téli olimpiai játékok rendezési jogát. A szavazásra a NOB 40. ülésszakán (Stockholm, Svédország, 1947. június 21.) került sor. Ez volt az első téli olimpia, amelyet többen azzal támadtak, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai nem szakmai alapon döntöttek, hanem a pártfogoltjukat támogatták leadott szavazataikkal.
1952. évi téli olimpiai játékok pályázási folyamata
Hjalmar Andersen norvég gyorskorcsolyázó három számban szerzett aranyérmet.
Első alkalommal versenyeztek nők a sífutásban, és először rendeztek óriás-műlesiklást is.
Bemutatóként szerepelt a bandy (falabdával játszott, a jégkorong és a labdarúgás egyvelegének tekinthető sportág), de később soha nem tért vissza az olimpiákra.
Alpesisíben a lesiklás győztese az olasz Zeno Coló volt 2:30,80-as idővel, a műlesiklás bajnoka az osztrák Othmar Schneider lett. Ebben a versenyszámban a görög Antoin Miliordos 18-szor elesett, mielőtt befejezte futamát, és végül hátrafelé ment át a célvonalon.
Az éremtáblázat élén végző Norvégia 7 aranyat nyert, a második Egyesült Államok pedig 4-et.