Jacques Tati
Napjainkban a Jacques Tati olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. A technológiai fejlődés átalakította a Jacques Tati-el való interakciónkat, és példátlan lehetőségeket kínál a tanulásra, a megosztásra és a másokkal való kapcsolatteremtésre. Ahogy a társadalom halad előre ebben a digitális korban, fontos megérteni, hogy a Jacques Tati milyen hatással van életünkre, és hogyan használhatjuk fel hatékonyan. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jacques Tati különböző aspektusait, és azt, hogy hogyan befolyásolja életünket, munkánkat és kommunikációnkat.
| Jacques Tati | |
 | |
| Született | Jacques Tatischeff 1907. október 9. Le Pecq, Yvelines |
| Elhunyt | 1982. november 5. (75 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Micheline Winter (1944–1982) |
| Gyermekei | három gyermek: Sophie Tatischeff |
| Szülei | Marcelle Claire van Hoof George Emmanuel Tatischeff |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | tüdőembólia |
| Sírhelye | Saint-Germain-en-Laye régi temetője |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1932–1978 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Tati témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jacques Tati (eredeti nevén Jacques Tatischeff, Le Pecq, Yvelines, Franciaország, 1907. október 9. – Párizs, 1982. november 5.) orosz származású francia filmrendező, színész. Nagyapja, Dmitrij Tatiscsev nagykövet volt Franciaországban.
Legtöbb filmjének ő főszereplője is – a saját maga alakította nyakigláb Hulot úr, – a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figurája. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető. A mindennapi élethelyzetek finom eltúlzásával, kiemelésével megalkotott, nemritkán visszatérő poénjai mindig rendkívül finoman jelennek meg, a néző figyelme nincs „erőszakosan” rájuk irányítva, ezért mindig jóleső érzés felfedezni egy-egy újabb komikus részletet.
Jacques Tati az 1950-es években újraalkotta a klasszikus burleszket.
- „Egy komikus helyzetet vagy arcot megjegyzünk, míg a filmbeli humoros mondatot rögtön elfelejtjük.”
Filmjei (rendező)
- 1935: Gai dimanche (rövidfilm, Jacques Berr-rel közösen)
- 1947: Postások iskolája (L'école des facteurs) (rövidfilm)
- 1949: Kisvárosi ünnep (Jour de Fête)
- 1953: Hulot úr nyaral (Les vacances de Monsieur Hulot)
- 1958: Nagybácsim (Mon Oncle)
- 1967: Playtime
- 1971: Hulot úr közlekedik (Trafic)
- 1974: Parádé (Parade) (TV-film)
Az Hulot úr nyaral-t 1954-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, a Nagybácsim pedig 1958-ban el is nyerte a legjobb külföldi filmért járó díjat.
A filmekről
A Kisvárosi ünnepet egyszerre két kamerával filmezték, az egyik fekete-fehér filmre forgatott, míg a másik kísérleti színes technikával dolgozott. A színes változatot végül nem mutatták be, és hosszú időre feledésbe merült, mígnem a század utolsó évtizedében Tati lánya újra rábukkant, és átalakította a ma megszokott formátumra.
A Playtime forgatásához egy teljes, Tativille-nek keresztelt, modern „városrészt” építettek fel, négy csupa-üveg toronyházzal, egy étteremmel, utcákkal, kereszteződésekkel. Tati a minél teljesebb hatás érdekében a hagyományos 35 mm-es film helyett a lényegesen jobb képminőséget és felbontást biztosító 70 mm-es filmre forgatott. A film elkészítése kilenc évig tartott, ám nem hozta meg azt a sikert, ami fedezte volna a magas költségeket, ezért a további filmjei már szerényebb költségvetéssel készültek.
A Nagybácsim jeleneteit lakóhelyén, Saint-Maur-des-Fossés-ban forgatta, sok statisztáló helyi lakossal. A városban ma a Place de la Pelouse-on bronzszobor örökíti meg Hulot urat, akit sok saint-mauri tart a leghíresebb lakosának.
Jegyzetek
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ Jean-Loup Passek,Dictionnaire du cinéma, Larousse, 1995, ISBN 2037500025
- ↑ Official Website. . (Hozzáférés: 2008. július 19.)
Források
- Tativille (angolul)
- Egy rajongó lapja Tati filmjeiről, képekkel (angolul)
- Szalay Károly: Jacques Tati; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–NPI, Bp., 1982 (Filmbarátok kiskönyvtára)
További információk
- Jacques Tati a Facebookon
- Jacques Tati a PORT.hu-n (magyarul)
- Jacques Tati az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Jacques Tati az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Jacques Tati az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Jacques Tati Profile. Famousfix.com). (Hozzáférés: 2021. február 2.)
