Napjainkra a Nagyekemező nagy érdeklődésre számot tartó témává vált a mai társadalomban. A technológia és a globalizáció folyamatos fejlődésével a Nagyekemező alapvető szerepet kapott mindennapi életünkben. A gazdaságra és a politikára gyakorolt hatásától a kultúrára és a szórakoztatásra gyakorolt hatásáig a Nagyekemező minden korosztálytól és hátterű ember figyelmét felkeltette. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Nagyekemező-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását. Mi a Nagyekemező valódi hatása társadalmunkra? Hogyan változott a Nagyekemező látásmódja és életvitele az évek során? Íme néhány kérdés, amelyekre e kimerítő elemzés során megpróbálunk választ adni.
Nagyekemező (Târnava, Grossprobtsdorf) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szeben |
Község | Nagyekemező |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 557275 |
Körzethívószám | 0269 |
SIRUTA-kód | 143655 |
Népesség | |
Népesség | 2592 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 48 (2011) |
Népsűrűség | 91,56 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 28,31 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 08′ 19″, k. h. 24° 17′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 19″, k. h. 24° 17′ 41″ | |
Nagyekemező weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyekemező témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagyekemező (románul: Târnava, 1958-ig Proștea Mare, népiesen Probștea Mare, németül: Grossprobtsdorf, szászul Griuspriustref) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
A Nagy-Küküllő jobb partján, Medgyes és Kiskapus között fekszik.
Magyar neve – de Ekemezo Maiori (1331), Ekemezev (1334), Noghekemezeu (1360) – szántóföldre utal. Német nevét a Nagyszebeni prépostság tulajdonlása után kapta, a német Propst ugyanis 'prépost'-ot jelent – villa Praepositii (1414), Groszprozdorff (1494), Prostorf (1532). Párhuzamos Kisekemező és Prépostfalva nevével. Eredeti román neve a németből alakult ki. Mivel azonban a román proști 'ostobák'-at jelent, ennélfogva a helységnév 'Nagyostobafalva'-ként értelmezhető, ezt a semleges maira cserélték, a Küküllő román nevéből.
Határában, a Várhegy-en népvándorláskori, majd az Árpád-korban is használt földvárat, a Mihăuț határrészben hallstatti, római kori és népvándorláskori települést, a Palamor határrészben pedig 7. századi szláv nekropoliszt tártak fel, harminc urnasírral.
Szász telepítésű falu volt, 1359 és 1424 között a Nagyszebeni prépostság birtoka. A prépostság megszüntetése után hovatartozása majd négyszáz éven keresztül viták tárgyát képezte. Mátyás ugyan 1469-ben elrendelte, hogy a prépostság egykori falvai a Királyfölddel együtt adózzanak, de Nagyszeben tanácsa már 1494-ben panaszt emelt amiatt, hogy a falut Küküllő vármegye adóztatta. Ezután rendelettel töröltették a vármegye adójegyzékéből, de a szabad szász falvaktól eltérően jobbágyfalu maradt, és az Erdélyi Fejedelemség korában már ismét Küküllő vármegyéhez számították. Az 1780-as években került Medgyesszékhez, majd 1876-ban Kis-Küküllő vármegyéhez csatolták.
Iskolamesteréről az első adat 1567-ből való. 1630-ban 104 portát, 1721-ben 94 telkes és 74 telketlen szász jobbágyot, 48 román zsellért és 25 szabadost számoltak össze benne. Görögkatolikus egyháza 1824-ben alakult. Ugyanazon évben éves (országos) vásár tartására nyert szabadalmat. 1896-ban százötven család készített eladásra szőtteseket és varrottasokat.
1933. július 13-án lángra lobbant a Grossepelzengrund és a Kleinepelzengrund patakok találkozásától ötven méterre, két nappal korábban felszínre tört földgáz, amely 6-700 méteres mélységből szivárgott föl. A kezdetben hetven méter magas lángoszlopban több éven keresztül napi kb. 14 millió m³ gáz égett el, és egy korabeli visszaemlékezés szerint a tűz „mint óriási fáklya, a fél Erdélyt bevilágította”