Nathaniel Hawthorne

Nathaniel Hawthorne
Élete
Született	1804. július 4. Salem, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok
Elhunyt	1864. május 19. (59 évesen) Plymouth, New Hampshire
Sírhely	Sleepy Hollow Cemetery
Szülei	Elizabeth Clarke Hathorne Nathaniel Hathorne
Házastársa	Sophia Hawthorne
Gyermekei	Julian Hawthorne Mother Mary Alphonsa
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény, novella
Nathaniel Hawthorne aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nathaniel Hawthorne témájú médiaállományokat.

Nathaniel Hawthorne (születési neve: Nathaniel Hathorne) (Salem, Massachusetts, 1804. július 4. – Plymourth, New Hampshire, 1864. május 19.) amerikai regény- és novellaíró, az amerikai irodalom kulcsfigurája a 19. században.

Élete

Régi, törzsökös puritán családból származott. Egyik őse, John Hathorne (1641-1717) az 1692-es salemi boszorkányperek egyik bírája volt. Apja, a tengerészkapitány, 1808-ban halt meg Holland-Guyanában, családját szűkös anyagi körülmények közt hagyva hátra. Hawthorne anyjával és két nővérével Salemben és a Maine állambeli Raymondban nevelkedett. 1821 és 1825 között a Brunswick-i Bowdoin College-ban tanult, itt kötött barátságot a költő Longfellow-val, Franklin Pierce-szel, a későbbi elnökkel, és Horatio Bridge-dzsel. Iskolái elvégzése után elhatározta, hogy író lesz; anyjával élt salemi házukban, és történetek írásába kezdett. 1828-ban Fanshawe címmel egy regényt publikált, melyet azonban rövidesen megtagadott, a fellelhető példányokat összevásárolta és elégette. Első "igazi" kötetét folyóiratokban már publikált novelláiból állította össze, és először 1837-ben, majd az anyagot kétszeresére bővítve 1842-ben adta ki. 1839-ben eljegyezte Sophia Peabodyt, de házasságukra – anyagi nehézségek miatt – csak 1842-ben került sor. E két dátum között rövid ideig a Brook Farm nevű kísérleti jellegű, transzcendentalista kommunában élt, és a bostoni vámházban is dolgozott. Házassága után Concordba költözött, ahol megismerkedett Emersonnal és Thoreau-val. 1846-ban újabb novelláskötetet adott ki, amellyel elnyerte Herman Melville barátságát. 1846 és 1849 között a salemi vámházban dolgozott, mint mázsamester. A sikert 1850-ben megjelent első regénye, A skarlát betű hozta meg. Ettől fogva jómódban élt, és egymás után adta ki újabb könyveit. Három gyermeke született. 1853-ban Pierce elnök konzulnak nevezte ki Liverpoolba. Ekkor családjával Angliába utazott, és ott élt egészen 1857-ig, amikor lemondott posztjáról, és három évre Olaszországba költözött. 1860-ban tért haza végleg Amerikába. Utolsó éveiben tehetségébe és műveinek értékébe vetett hite megrendült, és alkotóereje lassan elapadt. Ebből az időből csupán töredékek maradtak utána.

Művei

Novelláit három típusba sorolhatjuk. Az elsőbe esszéi és novellisztikus vázlatai tartoznak, melyeknek célja nem több, mint egy lelkiállapot, egy hely, egy táj vagy egy élmény érzékletes leírása. A második típust a krónikás jellegű novellák és anekdoták alkotják, amelyek New England múltjából veszik témájukat, és rendszerint valós történelmi tényeken alapulnak. Hawthorne legjobb, legismertebb novelláit a harmadik típusban találhatjuk. Ezek morális töltésű allegóriák a bűntudatról, meseszerű, gyakran fantasztikus történetbe ágyazva. Szinte minden alakját valami eltitkolt, gyakran önmaga előtt sem tisztázott bűn terhe nyomasztja, ami néha groteszk, de mindig borzasztó vezeklés terhét rója rájuk. Az ősi örökség, a puritán szellem mélyenjáró kritikája valósul meg itt, amely Hawthorne személyes, családi öröksége is volt. Ezekben a történetekben a korabeli Amerika különös, valótlannak tetsző mesevilágként jelenik meg, "ahol a legmerészebb ábrándokat és a legőrültebb lázálmokat is valóra váltják az élet mindennapjai".

Legfontosabb kötetei

• Másodjára elmondott történetek (Twice Told Tales) – 1837, 1842, elbeszélések
• Mohák egy régi paplakról (Mosses from an Old Manse) – 1846, elbeszélések
• A skarlát betű (The Scarlet Letter) – 1850, regény
• A hétormú ház (The House of the Seven Gables) – 1851, regény
• A hóember (The Snow Image) – 1851, elbeszélések
• Derűvölgy románca (The Blithedale Romance) – 1852, regény
• Átalakulás, avagy a Monte-Beni családrege (The Marble Faun) – 1860, regény

Magyarul

Néhány újabb fordítás folyóiratokban és antológiákban olvasható: A Hármasdomb rejtekén (Art Limes Almanach 1999), A nászi lélekharang, A séker menyegző (Holmi 2000/4), A képzelet sötétkamrája (Confessio 2007/1.), Látnoki képek (Holmi 2007/6.), A Gyarmati Ház legendái I-IV. (Confessio 2009/1-4.), Zaklatott álmok (Düledék palota. Klasszikus rémtörténetek, 2009), Mr. Higginbotham végveszélyben (Holmi 2011/5.), A fehér vénkisasszony (Confessio 2012/4.).

• Átalakulás, vagy A Monte-Beni családrege, 1-2. köt.; ford. Veres Sándor; Légrády, Pest, 1871
• A gyémántkirály; ford. ?; Athenaeum, Bp., 1877 (Az Athenaeum olvasótára II.)
• A nászutazás és egyéb elbeszélések; ford. Sasvári Ármin; Athenaeum, Bp., 1905 k. (Az Athenaeum olvasótára I.)
• A nagy karbunkulus és más rejtelmes történetek; Kosmos, Bratislava, 1921 (Kosmos könyvtár)
• A skarlát betű. Regény; ford. Telekes Béla; Athenaeum, Bp., 1921 (Athenaeum könyvtár)
• Dr. Heidegger kisérlete. Az eredeti teljes szöveg és hű magyar fordítása; ford. Reichard Piroska; Lantos, Bp., 1925 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
• Aranyvarázs és más görög regék; ford. Éber László; Katz, Bp., 1931
• A túlvilági út; ford. Harsányi László; American Tract Society, New York, 1932
• A skarlát betű; ford. Bálint György; Az Est, Bp., 1935 (Filléres klasszikus regények)
• A héttornyú ház. Regény; ford. Fodor József; Athenaeum, Bp., 1941 (Híres könyvek)
• A szépség szerelmese; Aurora, Bp., 1944
• Peter Goldthwaite kincse / A szépség megszállottja; ford. Bácski Anna, Ştiinţă şi Tehnică, Bucureşti, 195? (Tudományos-fantasztikus elbeszélések)
• A hétormú ház. Románc; ford. Kászonyi Ágota; Európa, Bp., 1969
• Derűvölgy románca. Regény; ford. Vámosi Pál, utószó Valkay Sarolta; Európa, Bp., 1973
• A lelkipásztor fekete fátyla. Elbeszélések; ford. Balabán Péter et al., vál. Gy. Horváth László, utószó Tóth Csaba; Európa, Bp., 1979
• A hétormú ház. Regény és elbeszélések / Az ősz bajnok / Wakefield; ford. Balabán Péter, Kászonyi Ágota, Udvarhelyi Hanna, utószó Tóth Csaba; Európa, Bp., 1980 (A világirodalom remekei)
• A skarlát betű; ford. Feldmár Terézia; Ulpius-ház, Bp., 2013 (Ulpius-ház klasszikusok)

Források

• Tóth Csaba: Hawthorne világa (Bp., Európa, 1982)
• Lionel Trilling: Művészet és neurózis (Bp., Európa, 1979)
• Edgar Allan Poe válogatott művei (Bp., Európa, 1981)
• Malcolm Cowley: Az eltörölt idő (Bp., Európa, 1986)
• Jorge Luis Borges: Az idő újabb cáfolata (Bp., Gondolat, 1987)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Nathaniel Hawthorne témájú médiaállományokat.

• Nathaniel Hawthorne művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Nathaniel Hawthorne: Látnoki képek (Holmi)
• Nathaniel Hawthorne: Mr. Higginbotham végveszélyben (Holmi)
• Nathaniel Hawthorne: A nászi lélekharang (Holmi)
• Nathaniel Hawthorne: A séker menyegző (Holmi)

Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Ez az amerikai személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!