Ebben a cikkben a Ouro Preto témával fogunk foglalkozni, amely a mai társadalomban való relevanciája miatt rendkívül fontos. A Ouro Preto nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, mivel hatása a mindennapi élet számos területére kiterjed. Mélyebben kell elmélyedni ebben a témában, hogy jobban megértsük következményeit és következményeit. Ebben a cikkben a Ouro Preto-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket elemezzük azzal a céllal, hogy átfogó és teljes látásmódot kínáljunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy elmélyüljön annak összetettségében és jelentőségében. Kétségtelen, hogy a Ouro Preto olyan téma, amely megérdemli a részletes feltárást és megvitatást, ezért elengedhetetlen, hogy szigorúan és kimerítően foglalkozzunk vele.
Ouro Preto történelmi városrésze | |
Világörökség | |
Ouro Preto látképe | |
Adatok | |
Ország | Brazília |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, III |
Felvétel éve | 1980 |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 20° 23′, ny. h. 43° 30′Koordináták: d. sz. 20° 23′, ny. h. 43° 30′ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ouro Preto témájú médiaállományokat. |
Ouro Preto 66000 lakosú városa Brazília Minas Gerais államában fekszik, korábbi gyarmati bányásztelepülés a Serra do Espinhaço-hegységben. A város jelentős barokk építészeti műemlékeinek köszönhetően került fel az UNESCO világörökségi listájára.
A 17. század végén rabszolgavadászok (bandeiranték) érkeztek a vidékre, akik az egyik patakban apró fekete rögöket találtak, amelyekről kiderült, hogy 23 karátos aranyat rejtenek. A város erről kapta a nevét (Ouro Preto: fekete arany). A hír nyomán kitört az aranyláz, és 1698-tól kezdve özönlöttek a területre a szerencsevadászok. Mivel a rengeteg ember ellátásával senki nem törődött, 1700-ban és 1701-ben olyan éhínség dühöngött, amely sokakat menekülésre késztetett. Pár év múlva egy portugál megvásárolta a területet, az aranyásók visszatértek, s megalapították Vila Rica de Albuquerque települését (Vila Rica: gazdag település). Ouro Preto a magját alkotta az új városnak, s egy idő múlva átadta a nevét is.
Az aranykorszak az 1725 és 1750 közötti években tetőzött. Az első kőépületet, a kormányzói palotát csak 1740-ben építették, s nyomán a 18. század második felében kialakult a város mai képe. 1789-ben Ouro Preto volt a kiindulópontja az Inconfidência-összeesküvésnek, ami a Portugáliától való elszakadást és a független brazil állam megalapítását tűzte ki célként. Az összeesküvést leleplezték, résztvevőit kivégezték vagy száműzték más portugál gyarmatokra. 1822-ben viszont már tiltakoztak a Portugáliától való elszakadás ellen. 1876-ban nyitotta meg kapuit az Escola de Minas, ahol bányamérnököket képeztek. 1822-től 1897-ig Ouro Preto volt Minas Gerais fővárosa, majd a kormányzat átköltözött Belo Horizontéba
Ma a város fő bevételi forrása a turizmus mellett az arany-, vas- és mangántermelés, valamint a textilipar, bányászati főiskolája Brazíliában a legjelentősebb. A fémek mellett bányásznak zsírkövet, dolomitot és márványt is, valamint drága- és féldrágaköveket: turmalint, gránátkövet és topázt. Az igen értékes, narancssárgás színű imperiál topáz csak itt található. Ouro Preto egyetemén (Universidade Federal de Ouro Preto) napjainkban 8000 diák tanul.
A várost, mint a gyarmati barokk építészet és művészet ("Barroco Mineiro") értékes alkotásainak őrzőjét, 1933-ban a brazil kormány nemzeti műemlékvárossá nyilvánította. Templomait gazdag aranyozás és a legnagyobb brazil barokk építész és szobrász, Aleijadinho művei díszítik.
Itt született Bernardo Guimarães, a Rabszolgasors című regény írója.