Puhatestűek

Ma a Puhatestűek olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki különböző területeken. A politika területétől a tudományig és a technológiáig a Puhatestűek felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ebben a cikkben elemezzük a Puhatestűek következményeit és következményeit, valamint a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását. Különféle nézőpontokat és véleményeket fogunk feltárni az üggyel kapcsolatban, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést nyújtsunk erről a nagyon releváns témáról. A Puhatestűek eredetétől egészen fejlődéséig döntő szerepet játszott az emberiség történetében és fejlődésében, és hatása az elkövetkező években is vitatéma lesz.

Puhatestűek
Közönséges tintahal (Sepia officinalis)
Közönséges tintahal (Sepia officinalis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Linnaeus, 1758
Osztályok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Puhatestűek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Puhatestűek témájú médiaállományokat és Puhatestűek témájú kategóriát.

Tarka kúpcsiga (Calliostoma zyzyphinum) háza

A puhatestűek (Mollusca) az állatok (Animalia) országának egyik törzse.

Az ízeltlábúak után az állatvilág második legnépesebb törzse. Méretük néhány milliméterestől 14 méteresig terjedhet. Jellemzőjük az ízeletlen test, mely három részre osztható: fej – láb – zsigerzacskó. Ez utóbbi választja ki a külső, kemény, kalcium-karbonát alapanyagú héjat. E váz felépítése többé-kevésbé egységes a puhatestűeken belül, és csak ritkán csökevényesedik el.

Rendszerezés

A törzsbe az alábbi osztályok tartoznak:

Anatómia

A puhatestűek elsődlegesen kétoldalian szimmetrikusak, ami ősi (pleziomorf) jelleg, de bizonyos csoportjaik másodlagosan elvesztették ezt a tulajdonságukat. Testük szeldeletlen, habár a Monoplacophora és Polyplacophora csoportokon megfigyelhetők a szeldeltség jeleinek vélhető jegyek.

Testfelépítésük olyannyira eltérő formákat ölt, hogy nehéz olyan közös bélyeget találni, ami e csoportnál fejlődött ki először, és az összes képviselőjüket egyformán jellemzi (szinapomorfia). Több olyan tulajdonság is van azonban, ami egy-egy kivételt leszámítva, általánosságban jól jellemzi a puhatestűeket. Hagyományosan a három fő testtájat, a köpenyt, a fejet és a lábat emelik ki közös tulajdonságként. A köpeny minden puhatestűben megtalálható a test dorzális részén, legfontosabb feladata a szilárd váz vagy tüskék kiválasztása. A terjedelmes, izmos láb is általános, kivéve a féregcsigáknál, ahol redukált vagy teljesen hiányzik, a fejlábúaknál pedig erősen módosult. A fej, és ezzel együtt a radula, a kagylóknál hiányzik. Ezek mellett igaz még, hogy az ivarszervek és a végbélnyílás mindig a köpenyüregbe nyílik, valamint, hogy a testen két pár ventrális idegköteg fut végig.

Vérkeringés

Egyszerű vérkeringési rendszerük van, bár a hajszálrendszer kezdeménye a magasabbrendű puhatestűeknél már kimutatható. Vérük színtelen, kék vagy piros. Szívük egykamrás a pitvarok száma pedig 1, 2 vagy 4 lehet. Kopoltyúval vagy tüdővel (szárazföldi csigák) lélegzenek.

Evolúció

Fosszilis előfordulás

Törzsfejlődés

A puhatestűek nagyobb csoportjainak egymással, valamint a törzs más törzsekkel való rokonsági viszonyai máig tisztázatlanok. Ezek felderítésében a legfontosabb támpontokat a morfológiai és a genetikai vizsgálatok jelentik.

A puhatestűek törzsfejlődését tekintve alapvetően két modern elmélet létezik, az úgynevezett Aculifera- és a Testaria-hipotézis. Az Aculifera-hipotézis szerint a Polyplacophora és az Aplacophora (Solenogastres és Caudofoveata) csoportokkal alkotja az Aculifera kládot, minden más puhatestűt a Conchifera kládba helyez. A Testaria-hipotézis szerint a Polyplacophora távolabb áll a Aplacophora csoporttól, és minden más puhatestűvel együtt a Testaria kládot alkotja. Az alábbi kladogrammok ezen elméleteket szemléltetik:

Egy 2009-es, morfológiai és molekuláris genetikai kutatás úgy találta, hogy a hagyományos Mollusca nem monofiletikus; a Scaphopoda és Bivalvia osztályok különálló, monofiletikus leszármazási vonalakat képviselnek.

Jegyzetek

  1. Giribet, G., Okusu, A., Lindgren, A.R., Huff, S.W., Schrödl, M., and Nishiguchi, M.K. (2006. május 1.). „Evidence for a clade composed of molluscs with serially repeated structures: Monoplacophorans are related to chitons”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 103 (20), 7723–7728. o. . DOI:10.1073/pnas.0602578103. PMID 16675549. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)  
  2. Ruppert, E.E., Fox, R.S., and Barnes, R.D.. Invertebrate Zoology, 7, Brooks / Cole (2004). ISBN 0030259827 
  3. Puhatestűek - Kertészeti lexikon. https://www.tuja.hu
  4. Sigwart, J.D., and Sutton, M.D. (2007. október 1.). „Deep molluscan phylogeny: synthesis of palaeontological and neontological data”. Proceedings of the Royal Society: Biology 274 (1624), 2413–2419. o. DOI:10.1098/rspb.2007.0701. PMID 17652065.  
  5. Goloboff, P.A. et al. (2009. április 1.). „Phylogenetic analysis of 73,060 taxa corroborates major eukaryotic groups”. Cladistics 25 (3), 211–230. o. DOI:10.1111/j.1096-0031.2009.00255.x.  

Források