A mai világban a Szardínia királyainak listája olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a szakemberek és a nagyközönség körében. A Szardínia királyainak listája eredetétől napjaink fejlődéséig emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Ez a cikk különböző nézőpontokon és megközelítéseken keresztül igyekszik feltárni és elemezni a Szardínia királyainak listája különböző aspektusait, és olyan átfogó jövőképet kínál, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Szardínia királyainak listája fontosságát és hatását. Ennek a cikknek a legrelevánsabb aspektusaitól a lehetséges kihívásokig és jövőbeli következményekig a Szardínia királyainak listája teljes és gazdagító vízióját kívánja bemutatni.
Szardínia első megkoronázott királya (Rex Sardiniae) Arboreai II. Barisone judex (szó szerint bíró, de szárd használatban helyi király) volt (1146–1186), akit Barbarossa Frigyes német-római császár iktatott be 1164-ben, de már a következő évben arra kényszerült, hogy a döntést visszavonja, és Szardíniát a Pisai Érsekségnek adja. Barisone király (judex) utódai (Arboreai I. Hugó és I. Péter) továbbra is viselték az immár jelentőség nélküli királyi címet. II. Frigyes német-római császár fiát, Szardíniai Enzót is királlyá avatták, de királyi címét sohasem tudta örökletessé tenni.

Szardínia és Korzika Királyságát (Royaume de Sardaigne et de Corse) VIII. Bonifác pápa alapította meg 1297. április 4-én, hogy feloldja az Anjou grófi ház és a Barcelonai-ház (az aragóniai királyi ház) között keletkezett ellenségességet, amely a Szicíliai Királyság birtoklása körül robbant ki, a hírhedtté vált „szicíliai vecsernye” eseményei nyomán. Ezt a királyságot a pápa kárpótlásként hozta létre, és trónját elsőként II. (Igazságos) Jakabnak, Aragónia királyának ítélte oda.

1556-ban, amikor V. Károly német-római császár felosztotta a birodalmát, Szardíniát a spanyol királyok birtokába adta.


1713-ban az utrechti békeszerződés révén Szicília a Savoyai-ház birtokába került, akik felvették szicíliai királyi címet. 1718-ban Savoyai II. Viktor Amadé herceget a Spanyol Királyság lemondatta Szicília trónjáról, cserébe 1720-ban a Habsburg Birodalom a Savoyai hercegi ház tagjait Szardínia királyainak ismerte el. Az új uralkodók székhelye a piemonti Torinó lett, Szardínia társkirálysággá vált Cagliari fővárossal, ahol csak a napóleoni háborúk idején tartották udvartartásukat a szigetország királyai, amikor Piemontot elfoglalták a franciák. Erről az időszakról tanúskodnak a Savoyai-ház tagjainak születései, akik kivételesen Cagliariban látták meg a napvilágot, mint pl. Savoyai Mária Krisztina szárd királyi hercegnő, aki II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király felesége lett. A Savoya-ház uralkodóinak teljes és hivatalos címe: Szardínia, Ciprus, Jeruzsálem és Örményország királya, Savoya és Monferrato hercege, Piemont fejedelme volt, de egyszerűsítve a Szárd–Piemonti Királyság uralkodójaként jelölték őket.[1] Ennek uralkodói: