A mai világban a Szatmárcseke soha nem látott jelentőséget kapott. Akár személyes, akár szakmai, társadalmi vagy politikai szinten, a Szatmárcseke alapvető szerepet játszik mindennapi életünkben. A történelem során a Szatmárcseke tanulmányozás, vita és csodálat tárgya volt, de soha korábban nem foglalt el olyan előkelő helyet a társadalomban, mint manapság. A kezdetektől napjainkig a Szatmárcseke fejlődött, és alkalmazkodott azokhoz a változásokhoz és kihívásokhoz, amelyekkel az idők során szembesült. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Szatmárcseke hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira, és azt, hogy hogyan befolyásolta a minket körülvevő világhoz való viszonyunkat.
Szatmárcseke | |||
Kölcsey-kúria | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Fehérgyarmati | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Csoma Zoltán (független) | ||
Irányítószám | 4945 | ||
Körzethívószám | 44 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1476 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 43,81 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 36,29 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 05′ 09″, k. h. 22° 37′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 09″, k. h. 22° 37′ 52″ | |||
Szatmárcseke weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatmárcseke témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szatmárcseke község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.
A vármegye keleti részén, a Tiszaháton fekszik, a Felső-Tisza bal partján, az ukrán határ mentén.
Szomszédai a határ magyar oldalán: kelet felől Tiszakóród, délkelet felől Kölcse, dél felől Túristvándi, délnyugat felől Kömörő, nyugat felől Nagyar, északnyugat felől (a Tisza túlpartján) pedig Tarpa. Észak felől a kárpátaljai Badalóhoz (Бадалово), északkelet felől Haláborhoz (Галабор) tartozó területek határolják.
A környék fontosabb települései közül Tiszabecs 18, Tiszacsécse pedig 11 kilométerre, a környék városai közül Vásárosnamény 29, Fehérgyarmat pedig 17 kilométer távolságra található; a megyeszékhely, Nyíregyháza körülbelül 94 kilométerre fekszik.
Nyugati irányból, Kisar és Nagyar felől a 4130-as út vezet Szatmárcsekére, Túristvándi, Tiszakóród és Kölcse felől pedig a 41 125-ös számú mellékúton érhető el a település. Keleti határszélét érinti még a Penyige-Tiszabecs közti 4129-es út is, Kölcsével pedig a 4131-es út köti össze.
Az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonala: Fehérgyarmatig a 491-es főúton, majd Kisarig a 4127-es, onnan pedig a 4130-as úton. Egy másik lehetőség: Penyigéig a 491-esen, onnan pedig Túristvándi érintésével a 4129-es és a 41 125-ös úton.
Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal Penyige vasútállomása, körülbelül 13 kilométerre délre.
Szatmárcseke (Cseke) neve az oklevelekben 1181-ben tűnik fel először, ekkor már virágzó község, saját egyházzal (templom).
1344-ben Nagy Lajos király új adományt adott rá a Kölcseyeknek. „A Kölcseyek, melyek Szatmár vármegye egyik ősrégi családja, – IV. Béla király névtelen jegyzője szerint – a Kende családdal egy törzsből Ond vezértől, az Ete atyjától veszik eredetüket.”
A település nevét 1496-ban Cheke alakban írják, s az Ujhelyi család tagjai nyertek rá királyi adományt. 1507-ben Báthory István és Butkay István, 1515-ben Czégényi Kende Péter, 1516-ban Báthori András szerez itt részbirtokot. 1518-ban Werbőczy Istvánt is a birtokosai közt találjuk, mely birtokot Perényi Istvánnal a dobronyai uradalomért cseréli el. 1520-tól a század végéig Báthori András, a Guthi Országhok és még 9 család birtoka.
1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond kapnak egyes részeire új adományt.
A 17–18. században a Kölcsey és Kende rokon családokon kívül a gróf Rhédey, Pongrácz, Kisdobronyi Isaák, Gulácsy és más nemes családoknak is van itt birtoka.
A 20. század elején legnagyobb birtokosai: Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán.
A település az évszázadok során sokat szenvedett. Török, tatár, német portyázó csapatok dúlták, kolera sújtotta, sokszor szenvedett az árvizektől, 1865-ben pedig majdnem teljesen leégett.
Szatmárcseke népessége 2011-ben még 1377 fő volt, amely 2016 elejére 1590 főre emelkedett. Ennek oka főleg az ukrán-magyar határ túloldaláról átköltöző népesség.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1508 | 1527 | 1553 | 1575 | 1500 | 1476 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 28,8% cigánynak, 0,2% ukránnak mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 24,4%, református 56,5%, görögkatolikus 1,8%, felekezeten kívüli 2,6% (12,8% nem válaszolt).
2022-ben a lakosság 90,6%-a vallotta magát magyarnak, 16,1% cigánynak, 1,1% ukránnak, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak románnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13% volt római katolikus, 48,7% református, 4% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,2% ortodox, 0,1% evangélikus, 6,6% felekezeten kívüli (26,4% nem válaszolt).