Ma a Szentély olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki különböző területeken. Következményei mélyrehatóak, és hatása a mindennapi élet különböző területein érezhető. Ahogy belemélyedünk a Szentély tanulmányozásába, rájövünk, hogy relevanciája a mai társadalomban, és milyen hatással van a minket körülvevő világhoz való viszonyunkra. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szentély-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak fontosságát, kihívásait és lehetséges megoldásait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Szentély hogyan fejlődött az idők során, és milyen jövőbeli perspektívákat képzelnek el ezzel a témával kapcsolatban. Tartson velünk ezen az izgalmas utazáson a Szentély világán keresztül!
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A szentély eredeti értelemben egy vallási szent hely, tágabb értelemben menedék.
A vallási élet szempontjából a szentély lehet egy szentként tisztelt építmény (pl. templom, zsinagóga, mecset stb.), vagy annak egy megszentelt területe, a vallási áldozat bemutatására szolgáló oltár közelében. Utóbbi esetben a vallási építménynek az a rendszerint különálló vagy elkülönített tere, ahol az oltárt, esetleg Isten vagy az istenség szobrát vagy jelképét elhelyezik, és ahová általában csak az istentisztelet és vallási szertartások végzésére felhatalmazott papok léphetnek be.
A kereszténységben a szentély gyakran a szertartás azon színtere, amelyet a laikusoktól a szentélyrekesztő választ el. Hosszanti oldalán található a stallum, amely a papság elhelyezésére szolgál.
Amennyiben az oldalhajó a szentély körül körbefut, azt szentélykörüljárónak nevezzük, ha ebből kápolnák nyílnak, az a kápolnakoszorú. A szentélyek létesítése a legtöbb vallás templomaira jellemző már a ókortól kezdve, s a keresztény egyházakban a református és az unitárius egyház kivételével általános. A román korban patkó- vagy félköríves-, később négyzetes-, majd sokszög alaprajzi záródású tér, melynek középpontjában helyezték el az oltárt.
Gyakran az apszist tekintik a szentélynek, valójában ez a templomokban a főhajó keleti végén elhelyezkedő, félkupolával fedett oltárfülke.
Az ószövetségi leírásokban a szent sátorban és a templomban a szentek szentje előtti helyiség volt a szentély. Ugyanakkor magát a jeruzsálemi templomot is gyakran szentélynek nevezik.
A szó a latin sanctuarium-ból származik, amely mint minden -arium végű szó, tartalmaz valamit, mint például szent embereket vagy vallásos ereklyéket. A fogalom egyidejűleg jelentett szentséget és/vagy biztonságot.