A Than Mór téma az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Ez a kérdés több szempontból is felkeltette a társadalom különböző szektorainak figyelmét, a terület szakértőitől a hatások megértésében érdekelt hétköznapi emberekig. Az idő előrehaladtával a Than Mór az aktuális beszélgetések központi pontjaként pozícionálja magát, és különböző nézőpontokból elmélkedéseket és elemzéseket vált ki. Ez a cikk a Than Mór különböző aspektusaiba kíván elmélyülni, feltárva következményeit, és teljes áttekintést nyújt a témáról.
Than Mór | |
![]() | |
Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján | |
Született | 1828. június 19. Óbecse |
Meghalt | 1899. március 11. (70 évesen) Trieszt |
Alkotott | 1848–1899 |
Stílusa | festőművészet |
Aki hatott rá | Barabás Miklós, Lotz Károly, Karl Rahl(de) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Than Mór témájú médiaállományokat. |
Apáti Than Mór (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.) festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja, Than Károly vegyész bátyja.
Édesapja apáti Than János (1789–1858), királyi pénztarnok, édesanyja Setényi Ottilia. Kalocsán járt gimnáziumba, majd Pesten filozófiát és jogot tanult. Tanulmányai mellett Barabás Miklós festőnövendéke is volt. Tanulmányait félbeszakította, és az 1848–49-es szabadságharc alatt Görgei Artúr mellett lett hadifestő. Később betegsége miatt nem sorozták be a császári seregbe. Már mint jogász egész albumot rajzolt tele a magyar történelemből merített tárgyakkal és a szabadságharc után pedig komolyan elhatározta, hogy művészi pályára lép. Bécsbe utazott, ahol Karl Rahl vezetése alatt folytatta tanulmányait. 1855-ben Párizsba, onnan pedig Olaszországba utazott, majd az 1860-as évek elején hazatért, és műtermet nyitott.
1864-től Lotz Károly mellett dolgozott a Pesti Vigadó falképein, majd 1870-től vele együtt készítette a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának falfestményeit. 1885-ben Olaszországba költözött, ahonnan 1890-ben tért vissza, hogy titkári állást vállaljon a Képzőművészeti Társulatnál. Így lett 1890 és 1896 között a Nemzeti Múzeum képtárának őre, majd 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója. Triesztben halt meg.