Tihanyi Lajos
Ebben a cikkben a Tihanyi Lajos-ről fogunk beszélni, amely téma az elmúlt években nagy érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Tihanyi Lajos felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a rajongók figyelmét, és ez nem meglepő, tekintve, hogy olyan változatos szempontokra is hatással van, mint a társadalom, a kultúra, a technológia és a gazdaság. A következő néhány sorban a Tihanyi Lajos különféle aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a jelenlegi hatásáig, feltárva összetettségeit, és átfogó képet nyújtunk erről a lenyűgöző témáról. Biztosak vagyunk benne, hogy a cikk végére mélyebb ismereteket és elismerést fog szerezni a Tihanyi Lajos-ről.
| Tihanyi Lajos | |
_%C3%B6narck%C3%A9pe.jpg) | |
| Önarcképe (1912) | |
| Született | 1885. október 19. Budapest |
| Elhunyt | 1938. június 11. (52 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | festőművész |
| Halál oka | agyhártyagyulladás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tihanyi Lajos (Budapest, 1885. október 19. – Párizs, 1938. június 11.) magyar avantgárd festőművész, a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma műhely tagja.
Pályája
Tihanyi József pincér és Schlesinger Heléna fia. 11 éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását; siketsége miatt hangja eltorzult, szájról olvasott, s ha megszólalt, egyfajta torokhangon beszélt néhány szót. Emiatt gimnáziumi tanulmányainak feladására kényszerült. Rajzolni kezdett, majd tanulmányait a mintarajziskolában és különböző magániskolákban folytatta. 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban, ahol elsősorban a fauvizmus hatott művészetére, valamint Olaszországban. Négy nyáron át (1907–1910) Nagybányán festett, de nem tagolódott be az iskolába, a szabad iskolán kívül festett, lényegében autodidakta volt. Nagybányán a „neósok” csoportjához állt közel, majd 1909-től a Nyolcak alapító tagja lett. A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) II. tárlatán állította ki először képeit (1908).
Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a Ma Váci utcai szalonjában. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan rövidesen Berlinbe költözött. 1923-ban Párizsba települt át. Az ottani művészvilág hamar befogadta: Jean Cocteau-val, Tristan Tzarával, Brâncuşival és Utrillóval is kapcsolatban állt. Az analitikus, majd a szintetikus kubizmus jegyeit mutató, 1920 körül készített csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig. Az Abstraction-Création csoporthoz 1933-ban csatlakozott. Kései munkáit a magyar közönség már nem láthatta, mivel Tihanyi az 1937-es budapesti retrospektív kiállítás ötletét elvetette.
A magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotója. Stílusa Cezanne-ból indult ki, és kubista irányban haladt. Hatott rá a fauvizmus és az expresszionizmus (Oskar Kokoschka) is. Művészetében a tárgyiasság és az analitikus formabontás feszültségeit kutatta.
Minden művészet érdekelte, a zene is. Koncerteken az előtte álló székbe kapaszkodva érezte a zenét.
Legtöbb művét itthon a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, vannak képei a székesfehérvári Deák Gyűjteményben is.
Műveiből
- Fürdőzők – 1907
- Cigányasszony gyermekkel – 1908
- Nagybányai utcarészlet – 1908
- Tájkép – 1908
- Klauzál tér – 1909
- Tájkép híddal – 1909
- Csendélet cserepes virággal – 1909
- Önarckép – 1912
- Bölöni György arcképe – 1912
- Szécsénykovácsi kastély – 1913
- Virgil Ciaclan portréja – 1914
- Női arckép (Leopold Magda) – 1914
- Fülep Lajos – 1915
- Révész Béla arcképe – 1917
- Ady Endre arcképe – 1918
- Kassák Lajos arcképe – 1918
- Munkáscsalád – 1921
- Tristan Tzara arcképe – 1926
- Beszélgetők – 1928
Társasági tagság
Szövegkiadás
- Tihanyi Lajos írásai és dokumentumok (válogatta, szerkesztette, és a kísérőszöveget írta: Majoros Valéria Vanília), Monument-Art, Budapest, 2002
Jegyzetek
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Tihanyi, Lajos, Lajos Tihanyi
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ orosz Wikipédia (orosz nyelven)
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1843/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
- ↑ a b Dénes Zsófia: Tihanyi Lajos
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2017. december 4.)
Források
- Dévényi Iván: Tihanyi. Budapest : Corvina Kiadó, 1968
- Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Budapest, 1967
- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
-
Nyár Szécsénykovácsiban -
Bölöni György -
A Pont Saint-Michel Párizsban (1908) -
Csendélet kék vázával (1911) -
Kassák Lajos -
Önarckép (1920) -
Modern Ádám és Éva
.jpg)
.jpg)
.jpg)
További információk
- Képzőművészet Magyarországon
- Tihanyi Lajos festményei – TerminArtors.com[halott link]
- Magyar zsidó lexikon
- Passuth Krisztina: Lajos Tihanyi, Verlag der Kunst, Dresden, 1977 (Maler und Werk)
- Tihanyi Lajos. A művész és művészete, (válogatta, szerkesztette, és a kísérőszöveget írta: Majoros Valéria Vanília), Monument-Art, Budapest, 2004
- Passuth Krisztina: Tihanyi Lajos. Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban / A bohème painter in Budapest, Berlin and Paris; Kogart, Budapest, 2012
- Passuth Krisztina: Tihanyi Lajos, Kossuth–MNG, Budapest, 2015 (A magyar festészet mesterei)
