Zala Tibor
A Zala Tibor témája ma rendkívül fontos, mivel jelentős hatással van a mindennapi élet különböző területeire. A gazdaságra gyakorolt hatásától a társadalomban betöltött szerepéig a Zala Tibor olyan téma, amely nem marad észrevétlenül. A történelem során vita és elemzés tárgyát képezte, és relevanciája ma is érvényes. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Zala Tibor különböző aspektusait és annak fontosságát a mai világban.
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Zala Tibor | |
 | |
| A Budapest folyóirat 1978. évi áprilisi számában Csigó László felvétele | |
| Született | 1920. február 7. Pestszentlőrinc |
| Elhunyt | 2004. július 3. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | grafikusművész |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zala Tibor (Pestszentlőrinc, 1920. február 7. – Budapest, 2004. július 3.) Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész.
Életrajza
Művészeti tanulmányait 1935-től a Székesfővárosi Községi Iparrajziskolában kezdte textilrajzoló szakon, majd az Iparművészeti Iskolán, az Iparművészeti Főiskolán folytatta. 1952-ben a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. Tanárai Lakatos Artúr, Dudás Jenő, Miháltz Pál, Konecsni György, Ék Sándor voltak.
1947 óta vett részt kiállításokon. Egyéni kiállításaira az országban harminckét alkalommal (köztük kétszer, 1957-ben és 1985-ben a Műcsarnokban) külföldön Varsóban 1972-ben, Indiában 1981-ben és 1982-ben, Zimbabwében 1984-ben és az Amerikai Egyesült Államokban 1997-ben került sor. Számos csoportos kiállításon vett részt Addisz-Abebától Tokióig.
1962-től a Képzőművészeti Gimnázium tanára, 1964-től 1980-ig a Képzőművészeti Gimnázium, illetve a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. 1997-ben jelent meg A grafika története című középiskolai szaktankönyve, amelyben együtt foglalkozott a betű és a könyv történetével, a különböző grafikai eljárások ismertetésével, valamint a plakátművészet elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A litográfiát, rézkarcot és még sok más technikát is kifinomultan használó képzőművész volt, és eközben maradandót alkotott az alkalmazott grafika, a plakátművészet, a művészetoktatás terén is.
A Budapest Grafikai Alkotóközösség és a DunapART Művészeti Társaság tagja volt.
Díjak, kitüntetések
- Állami ösztöndíj (1951–1952)
- Az év legjobb kereskedelmi plakát díja (1959, 1960)
- Az év legjobb politikai plakát díja (1960, 1962)
- Munkácsy Mihály-díj (1957, 1964)
- Olasz tanulmányi ösztöndíj (1968)
- SZOT-díj (1969)
- Érdemes művész (1975)
- Pro Urbe-díj (1978)
- Pro Cultura-díj (1999)
