A mai világban a Zoltán Béla (bíró) sokak érdeklődésére számot tartó téma lett. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életben betöltött szerepéig a Zoltán Béla (bíró) minden korosztálytól és hátterű egyén figyelmét felkeltette. Akár a populáris kultúrára gyakorolt befolyása, akár a történelemben betöltött fontossága, akár a tudományos területen betöltött relevanciája miatt, a Zoltán Béla (bíró) olyan téma, amely mélyreható elmélkedésre és kutatásra késztet bennünket. Ebben a cikkben a Zoltán Béla (bíró)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentését, hatását és időbeli alakulását.
Zoltán Béla | |
Magyarország igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1919. szeptember 22. – 1919. november 24. | |
Előd | Baloghy György |
Utód | Bárczy István |
Született | 1865. január 31. Pest |
Elhunyt | 1929. október 30. (64 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Szülei | Zoltán Béla, Huszár Etelka |
Házastársa | Fáy Margit |
Foglalkozás | bíró, politikus |
Csepei Zoltán Béla (Pest, 1865. január 31. – Budapest, 1929. október 30.) magyar jogász, bíró, igazságügyminiszter.
Zoltán Béla és Huszár Etelka fiaként született Pesten 1865. január 31-én. Jogi tanulmányait szülővárosában végezte, majd bírói pályára lépett. 1888 és 1900 között a budapesti kereskedelmi törvényszék bírája, majd 1900-ban az egyiptomi nemzetközi vegyes bizottság tagja lett. 1902-ben császári és királyi kamarási címet kapott. 1904 és 1908 között az alexandriai elsőfokú vegyes törvényszék alelnöke, majd 1912-ig elnöke. 1912-től az első világháború kezdetéig az alexandriai vegyes fellebbviteli törvényszék bírája. 14 éven keresztül Egyiptomban élt. 1914-től haláláig kúriai bíró. Az 1918-19-es forradalmak idején visszavonultan élt, majd 1919. szeptember 22-én a Friedrich-kormány igazságügy-miniszterévé nevezték ki Baloghy György leköszönése után. Megbízatása 1919. november 24-én, a Huszár-kormány megalakulásakor szűnt meg, utódja Bárczy István, volt budapesti főpolgármester lett. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, 1921-től pedig részt vett a nemzetközi vegyes döntőbizottságok munkájában. 1927-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye küldöttjeként az újjáalakult Felsőház tagja lett. 1929. október 30-án halt meg Budapesten, sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.
Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.