Ebben a cikkben mélyebbre fogunk ásni a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj-et, feltárva annak különböző oldalait és életünkre gyakorolt hatását. A 1981-es Formula–1 monacói nagydíj egy olyan téma, amely milliók figyelmét ragadta meg világszerte, és vitákat és elmélkedéseket váltott ki fontosságáról és relevanciájáról. Ahogy belemélyedünk a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj elemzésébe, felfedezzük annak több dimenzióját, és azt, hogy hogyan befolyásolja társadalmunkat, kultúránkat és világlátásunkat. A kezdetektől a jelenlegi fejlődésig a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj továbbra is a szakértők és a nagyközönség nagy érdeklődésére számot tartó téma. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélkedő utazáson a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj-ről.
1981-es monacói nagydíj | |
Az évad 6. versenye a 15-ből az 1981-es Formula–1 világbajnokságon. | |
Versenyadatok | |
Dátum | 1981. május 31. |
Hivatalos elnevezés | XXXIX. Grand Prix Automobile de Monaco |
Helyszín | Circuit de Monaco, Monaco |
Versenypálya | 3,312 km |
Táv | 251,712 km |
Körök | 76 |
Időjárás | napos |
Pole-pozíció | |
Versenyző | Nelson Piquet (Brabham-Ford) |
Idő | 1:25,710 |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | Alan Jones (Williams-Ford) |
Idő | 1:27,470 (48. a(z) 76-ból) |
Dobogó | |
Első | Gilles Villeneuve (Ferrari) |
Második | Alan Jones (Williams-Ford) |
Harmadik | Jacques Laffite (Ligier-Matra) |
A monacói nagydíj volt az 1981-es Formula–1 világbajnokság hatodik futama.
Az első rajtkocka Piquet-é lett, Villeneuve második, a Lotusszal versenyző Nigel Mansell harmadik lett. A rajt után Andrea de Cesaris és Mario Andretti összeütközött, az élmezőnyben nem történt változás. Mansell a 16. körben a hátsó felfüggesztés miatt, majd Reutemann váltóhiba miatt esett ki. Alan Jones ezután felzárkózott az élen haladó Piquet és Villeneuve mögé. Az 53. körben a brazil a korlátnak ment, így számára véget ért a verseny. Jones ekkor az élre állt. A 67. körben az ausztrál versenyző a boxba hajtott technikai probléma miatt, és bár Villeneuve elé tudott visszajönni, a kanadai három körrel a futam leintése előtt megelőzte, és megnyerte a versenyt. Jones második, Laffite harmadik lett.
H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
---|---|---|---|---|---|
1. | Carlos Reutemann | 34 | 1. | Williams-Ford | 58 |
2. | Alan Jones | 24 | 2. | Brabham-Ford | 25 |
3. | Nelson Piquet | 22 | 3. | Ferrari | 17 |
4. | Gilles Villeneuve | 12 | 4. | Ligier-Matra | 11 |
5. | Jacques Laffite | 11 | 5. | Arrows-Ford | 10 |
6. | Riccardo Patrese | 10 | 6. | Lotus-Ford | 8 |
Vezető helyen:
Gilles Villeneuve 5. győzelme, Nelson Piquet 5. pole-pozíciója, Alan Jones 9. leggyorsabb köre.
Előző nagydíj: 1981-es Formula–1 belga nagydíj |
FIA 1981-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1981-es Formula–1 spanyol nagydíj |
Előző nagydíj: 1980-as Formula–1 monacói nagydíj |
Formula–1 monacói nagydíj | Következő nagydíj: 1982-es Formula–1 monacói nagydíj |