1984-es Formula–1 dallasi nagydíj
Ebben a cikkben arra törekszünk, hogy felfedezzük a 1984-es Formula–1 dallasi nagydíj lenyűgöző világát és mindazt, amit képvisel. Ez a téma eredetétől a mai hatásig minden korosztály és szakma érdeklődését felkeltette. A következő néhány oldalon részletesen elemezzük jellemzőit, hatását és lehetséges jövőbeli következményeit. Kétségtelen, hogy a 1984-es Formula–1 dallasi nagydíj egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és megérdemli, hogy teljes egészében ismerjük.
 1984-es amerikai nagydíj | |
| Az évad 9. versenye a 16-ból az 1984-es Formula–1 világbajnokságon. | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1984. július 8. |
| Hivatalos elnevezés | 1. Stroh's Dallas Grand Prix |
| Helyszín | Fair Park, Dallas, Amerikai Egyesült Államok |
| Versenypálya | 3,901 km |
| Táv | 261,37 km |
| Körök | 67 |
| Időjárás | meleg, napos |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző | .svg){kind=small} Nigel Mansell(Lotus-Renault) |
| Idő | 1:37,041 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző |  Niki Lauda(McLaren-TAG) |
| Idő | 1:45,353 (22. a(z) 67-ből) |
| Dobogó | |
| Első |  Keke Rosberg(Williams-Honda) |
| Második |  René Arnoux(Ferrari) |
| Harmadik |  Elio de Angelis(Lotus-Renault) |
Az amerikai nagydíj volt az 1984-es Formula–1 világbajnokság kilencedik futama.
Futam
| Helyezés | # | Versenyző | Csapat/Motor | Körök | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pontszám |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 6 | Keke Rosberg
|
Williams-Honda | 67 | 2:01:22,617 | 8 | 9 |
| 2 | 28 | René Arnoux
|
Ferrari | 67 | + 22,464 | 4 | 6 |
| 3 | 11 | Elio de Angelis
|
Lotus-Renault | 66 | + 1 kör | 2 | 4 |
| 4 | 5 | Jacques Laffite
|
Williams-Honda | 65 | + 2 kör | 24 | 3 |
| 5 | 24 | Piercarlo Ghinzani
|
Osella-Alfa Romeo | 65 | + 2 kör | 18 | 2 |
| 6 | 12 | Nigel Mansell
|
Lotus-Renault | 64 | Váltó | 1 | 1 |
| 7 | 2 | Corrado Fabi
|
Brabham-BMW | 64 | + 3 kör | 11 | |
| 8 | 14 |  Manfred Winkelhock
|
ATS-BMW | 64 | + 3 kör | 13 | |
| Kiesett | 8 | Niki Lauda
|
McLaren-TAG | 60 | Kicsúszás | 5 | |
| Kiesett | 7 | Alain Prost
|
McLaren-TAG | 56 | Kicsúszás | 7 | |
| Kiesett | 18 | .svg){kind=small} Thierry Boutsen
|
Arrows-BMW | 55 | Kicsúszás | 20 | |
| Kiesett | 27 | Michele Alboreto
|
Ferrari | 54 | Kicsúszás | 9 | |
| Kiesett | 17 |  Marc Surer
|
Arrows-BMW | 54 | Kicsúszás | 22 | |
| Kiesett | 19 |  Ayrton Senna
|
Toleman-Hart | 47 | Kuplung | 6 | |
| Kiesett | 10 | Jonathan Palmer
|
RAM-Hart | 46 | Elektronika | 25 | |
| Kiesett | 1 | Nelson Piquet
|
Brabham-BMW | 45 | Kicsúszás | 12 | |
| Kiesett | 15 | Patrick Tambay
|
Renault | 25 | Kicsúszás | 10 | |
| Kiesett | 20 | .svg){kind=small} Johnny Cecotto
|
Toleman-Hart | 25 | Kicsúszás | 15 | |
| Kiesett | 26 | Andrea de Cesaris
|
Ligier-Renault | 15 | Kicsúszás | 16 | |
| Kiesett | 21 |  Huub Rothengatter
|
Spirit-Hart | 15 | Üzemanyagrendszer | 23 | |
| Kiesett | 22 | Riccardo Patrese
|
Alfa Romeo | 12 | Kicsúszás | 21 | |
| Kiesett | 16 | Derek Warwick
|
Renault | 10 | Kicsúszás | 3 | |
| Kizárva | 4 | Stefan Bellof
|
Tyrrell-Ford | 9 | Kizárva | 17 | |
| Kiesett | 23 | Eddie Cheever
|
Alfa Romeo | 8 | Kicsúszás | 14 | |
| Kiesett | 25 | François Hesnault
|
Ligier-Renault | 0 | Baleset | 19 | |
| NK | 3 | Martin Brundle
|
Tyrrell-Ford |
A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után
| H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Alain Prost
|
35,5 | 1. | McLaren-TAG
|
59,5 |
| 2. | Elio de Angelis
|
26 | 2. | Ferrari
|
32,5 |
| 3. | Niki Lauda
|
24 | 3. | Lotus-Renault
|
32 |
| 4. | René Arnoux
|
23 | 4. | Williams-Honda
|
25,5 |
| 5. | Keke Rosberg
|
20,5 | 5. | Brabham-BMW
|
22 |
Statisztikák
Vezető helyen:
- Nigel Mansell: 35 (1-35)
- Keke Rosberg: 24 (36-48 / 57-67)
- Alain Prost: 8 (49-56)
Keke Rosberg 3. győzelme, Nigel Mansell 1. pole-pozíciója, Niki Lauda 19. leggyorsabb köre.
- Williams 18. győzelme.
Források
A Wikimédia Commons tartalmaz 1984-es Formula–1 dallasi nagydíj témájú médiaállományokat.
| Előző nagydíj: 1984-es Formula–1 kelet-amerikai nagydíj |
FIA 1984-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1984-es Formula–1 brit nagydíj |
