A Akko (település) témája sokféle körben érdeklődést és vitát váltott ki, az akadémikusoktól és szakértőktől egészen a hétköznapi emberekig. Ez a téma kimerítő tanulmányok, szenvedélyes viták és mély elmélkedések tárgyát képezte szerte a világon. Az idők során a Akko (település) a társadalom szerves része volt, és sok ember életében döntő szerepet játszott. A kultúrára és a történelemre gyakorolt hatásától a technológiára és a tudományra gyakorolt hatásáig a Akko (település) kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiségben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Akko (település) legfontosabb elemeit és releváns szempontjait, és megvitatjuk a jelenlegi kontextusban betöltött fontosságát.
A településen világörökségi helyszín található |
Akko | |||
A Német Lovagrend vára | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Izrael | ||
Körzethívószám | 972 4 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 48 900 fő (2018. dec. 31.) | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | IST, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″Koordináták: é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″ | |||
Akko weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Akko témájú médiaállományokat. |
Akko vagy Akkó, Akkon, a késő ókorban Ptolemaiosz (ezenkívül ismertebb nevei még: Akers, Acre, Accho, Acco, Hacco illetve St. Jean d’Acre, görögül Ἄκη, héberül עכו ‘Akkô, arabul عكّا ʿAkkā) több mint négyezer éve lakott város Galileában, a mai Izrael északnyugati területén, a Földközi-tenger partján.
Az óvárosa, amely az UNESCO kulturális világörökségének része, a Haifai-öböl északi részén, egy félszigeten található, és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város. Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak, és még ma is az egyik legorientálisabb hangulatú város Izraelben.
A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak.
A városnak van vasút-összeköttetése is a Naharija–Haifa vonalon.
Több ókori egyiptomi irat említi, így egy Kr. e. 19. századból való cseréptábla, de megtaláljuk III. Thotmesz idejéből (Kr. e. 15. század) is a kánaáni városlistákon.
Az izraeliták a honfoglalásuk idején nem tudták ezt, a föníciaiak birtokában levő várost bevenni; a környező régiót azonban Áser törzse szállta meg.
Nagy Sándor Kr. e. 333-ban foglalta el és a város központját a tengerpartra helyezte át. Gyarmatává tette és nevét Ptolemaiszra változtatta. A rómaiak alatt a Galileában állomásozó katonaság bázisa.
Kr. u. 614-ben a perzsák foglalták el, de csak rövid ideig volt az övék.
1104-ben a keresztesek foglalták el, akiknek fő kikötőjük és Jeruzsálem eleste után a fővárosuk volt.
1291-ben a mamlúkok lerombolták. A 14. században újraépítették, de csak a 18. században lett újra fontos központtá.
1799-ben Napóleon serege ostromolta – sikertelenül.
1918-ban az angolok kezére került, akiknek itt-tartózkodásuk alatt az ország északi részének közigazgatási központja lett.
Lakosok száma | 4016 | 21 200 | 29 700 | 34 200 | 37 900 | 37 200 | 45 091 | 45 600 | 46 500 | 48 900 |
1948 | 1956 | 1963 | 1971 | 1979 | 1987 | 1995 | 2003 | 2011 | 2018 |